Fogorvosi szemle, 1960 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám
CSABA—TÖRÖ REAKCIÓ 7 rásnál a hibás reakciók aránya 40—50%-ot is elér. A fenti %-os eredmény értékéből azt következtettük, hogy a próbák pozitív jellege szájtumorok esetében nagy valószínűséggel a rosszindulatúság mellett szól. Nem szorul különösebb magyarázatra, ha a második táblázat eredményeit is figyelembe II. táblázat Csaba és Törő reakció eredménye kontroll anyagon végzett vizsgálatok alapján Száma Eset jelölése Kor Csaba és Törő r. eredménye Szövettani dg. pozitív negatív í. B. E.-né........... 59 osteomyelitis 2. B. L..................... 04 — parotitis chron. 3. F. V..................... «3 — osteomyelitis 4. H. J..................... 57 — adenoma 5. K. J..................... 58 — cysta rad. mand. e. K. J.-né........... 59 — cysta rad. max. 7. K. A.-né ......... 45 + óriássejtes synovioma 8. M. L.-né ......... 35 — fibroma 9. O. S...................... 51 — lymphadenitis tbc 10. T. Gy.-né......... 37 + osteofibroma 11. Z. F..................... 59 — pleomorph adenoma Összesen 2 9 (18,2%) (81,8%) vesszük (biztonsági fok 81,8%), hogy a Csaba és Törő féle reakció vizsgálati anyagunk kevés száma ellenére is a gyakorlat számára használhatónak Ígérkezik. Sőt véleményünk szerint alkalmas arra is, hogy segítségével kiemelhetők lesznek azok az esetek, melyek tüzetesebb klinikai vizsgálatot és megfigyelést igényelnek. Ez lehetővé teszi, hogy azok a praeblastomatosisok és korai daganatos megbetegedések, amelyek a beteg számára észlelhető tünetet nem okoznak, felszínre kerüljenek. Ezért vizsgáltuk leukoplakiás beteganyagunkat is ebből a szempontból. II. Leukoplakiás esetek Csaba és Törő vizsgálataikban praecancerosus esetekben is pozitívnak találták az agarkötési reakciót 28 eset közül 24-ben. Ez arra utal, hogy a reakció a sejtek malignizálódási stádiumát már jelzi. Klinikánkon 22 leukoplakiás betegen végeztük el a reakciót. A betegek mind 40 év felett voltak. Közülük 11 férfi és 11 nő volt. A 22 esetből 10 esetben kaptunk pozitív, 7 esetben negatív, 1 esetben kétes reakciót, 4 esetben a vér haemolysise miatt nem tudták a reakciót elvégezni. Leukoplakiás eseteinket tovább vizsgáltuk klinikai típusok szerint elkülönítve. Korábbi felosztásunk szerint a leukoplakiának 3 klinikai megjelenési formáját különítjük el : I. típusba tartoznak az elszarusodással, II.-ba a szemölcsszerű burjánzással, III.-ba a fekélyképződéssel is járó esetek. Kezelés szempontjából az I. típusba tartozó, elszarusodással járó leukoplakia reversibilis, azaz a kiváltó tényezők (dohányzás, rossz fogpótlások, elektromos potenciálkülönbség stb.) kiküszöbölésére rendszerint gyógyul. A II. és III., azaz verrucosus burjánzással és fel kély képződéssel járó leukoplakia irr ever sibilis, tapasztalataink szerint a kiváltó ok kiküszöbölésére sem fejlődik vissza, gyógyításához sebészi kezelés szükséges, s a szövettan praecancerosus elváltozásokat mutathat.
