Fogorvosi szemle, 1960 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1960-05-01 / 5. szám
A MÉLYHARAPÁS 133 1. A Nagy—Rehák könyvben is ismertetett körömpróba. Az alsó és felső metszőélek egymástól való távolságát mérem a fogsorok centrális occlusiójában. A kapott távolságból a fiziológiás 2 mm-t (európai embernél) levonva, megkapom a mélyharapás fokát (6. ábra). I I 1. ábra 2. ábra 2. A subnasale és gnathion közötti távolságot mérem, a metszők tété occlusiójánál majd centrális fogsorzáródásnál (7. ábra). 3. A Frankfurt-i horizontálishoz ságát centrális occlusióban (8. ábra). / / I 3. ábra mérem az alsó és felső metszőéi távol-V /\ i \ Mindig mélyharapásra utal az ún. Christensen tünet. Az alsó és felső metszők éleit érintkezésbe hozva egymással, rés tátong az oldalfogak között (9. ábra). Ezen a tüneten alapszik a Gergely-féle funkciós harapás-mélység mérése. A mélyharapás nagyságát mérő eljárások pontatlanok, pedig a frontok mélyharapása nemcsak következménye vagy kísérő tünete egy állcsontanomaliának, hanem fokmérője, is lehet a deformitás súlyosságának. A mélyharapás genesise. A mélyharapás — ismételjük — nem önálló kórkép, hanem kísérő tünete vagy következménye :
