Fogorvosi szemle, 1960 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1960-04-01 / 4. szám
114 REHÁK RUDOLF DR. tudnak szabályosan elrendeződni, úgyhogy metszőfogtorlódás támad. így semmisíti meg az emberi kéz, a természet bölcs előrelátását. A szopás Pavlov szerint veleszületett feltétlen reflex, amely szövevényes beidegzést és bonyolult izomösszjátékot igényel. Az ember minden másféle ilyen izom-ideg összműködést pl. állás, járás, biciklizés stb. csak hosszas gyakorlat útján tud elsajátítani. Szopni minden újszülött azonnal tud, mert ha erre nem volna képes, akkor életben sem maradhatna. A közönséges cucli ezt az ősi reflexmechanizmust megbontja. A károsítás elkerülésének módja pedig igen egyszerű, csak különlegesen kiképzett, az anyamell bimbaját utánzó cuclit kell alkalmazni (1. ábra). Mintegy húsz éve világszerte megállapítást nyert, hogy ez az egyetlen helyes módja az üvegbőr való táplálásnak. Az anyamell bimbaját utánzó cucliba csak néhány kis lyukat szabad vágni, miáltal a csecsemő ugyanazokat a reflexmozgásokat kénytelen végezni, mintha anyamellről szopna. E cucli helyességének döntő bizonyítékát szolgáltatta, amikor ilymódon táplált csecsemő bármikor kész volt ismét anyamellről szopni. Mindebből az a tanulság, hogy üvegből történő mesterséges táplálásnál alkalmazzuk ezt a cucliformát, amelyet már hazai gumigyáraink is előállítanak. Bevezetőben említettük, hogy a szopás reflexmechanizmusának megbontása egyúttal hajlamosabbá teszi a gyermeket az ujjszopásra. Erről a rossz szokásról gyermekorvosok, fogszabályozók, idegorvosok, pszichológusok és pedagógusok egyaránt hevesen vitatkoznak. Sok gyermekorvos és pszichológus azt hangoztatja, hogy az ujjszopás hozzátartozik a csecsemő, ill. a kis gyermek eufóriás állapotának, kellemes közérzetének fenntartásához. Szerintük a gyermek fejlődése folyamán magától abba fogja hagyni az ujjszopást, miként az anyamellről is leszokott. Az ujjszopás önmagában nem káros, a baj az, hogy annyit foglalkoznak vele. A folytonos zsörtölődés ellenállást vált ki, a gyermek dacból csak azért is szopni fogja az ujját. További érv, hogy a gyermek a kedvenc tevékenységében való örökös félbeszakítást kihasználja arra, hogy folyvást törődjenek vele, különösen ha a szülők egyébként elhanyagolják. Sokszor tapasztalhatjuk, hogy amikor testvérkét hoz a gólya, a nagyobb gyermek ismét szopni kezdi az ujját, hogy a szülői figyelmet és szeretetet jobban magára irányítsa. A gyermekorvosok szerint a fogorvosok túloznak, amikor azt állítják, hogy az ujjszopás helytelen irányba volna képes terelni a fogazat és az állcsontok normális fejlődését. Ezzel szemben az idegorvosok és pszichológusok többnyire az ellenkező nézetet vallják, és az ujjszopást mindig valamilyen lelki defektus, gyermekkori neurózis megnyilvánulásának tartják, amely feltétlenül kezelést igényel. Tapasztalataim szerint a gyermekorvosoknak abban igazuk van, hogy két éves korig az ujjszopás élettani jelenség, amely ellen nem kell küzdeni. Az is kétségtelen azonban, hogy a két éves koron túl fennálló ujjszopás kiveszi formájából a fogazatot, eltorzítja az arcot. A rossz szokásnak hódoló 1. ábra
