Fogorvosi szemle, 1959 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1959-03-01 / 3. szám

78

TERNER KORNÉLIA DP,

Ez a beállítás nem felel meg a tényeknek.

Intézetünk igazgatója, Dr. Adler Péter professzor emlékezett arra édesapja elbeszélésének alapján, hogy az 1919-ben kiadott Proletárjog c. jogi szaklap Rendelettárában rendelet jelent meg az iskolafogászatról is. Ezen a nyomon indultunk el és magát a rendeletet sikerült megtalálnunk. A Szabó Ervin Könyvtár fotókópia formájában rendelkezésünkre is bocsátotta. Alább közöljük fényképmásolatát.

1. ábra

A rendeletből kitűnik a körültekintő gondoskodás (anyagellátás biztosítása, és az orvosok tisztes díjazása), ami egyben jelzi az intézkedés állandó jellegére való törekvést is. A Tanácsköztársaság bukása és a zavaros idők ennek megvalósítását megakadályozták. A rendelet első pontja kiemeli a fogorvoshoz utalt iskolás gyermekek kötelező ellátását. Ez tehát nem a mannheimi rendszer szerint akarta biztosítani az iskolások fogászati szanálását, mert hiszen ennek alapján szabad orvosválasztás révén jutnak a gyermekek szakellátáshoz. Inkább a szisztémás rendszert óhajtja biztosítani, amely nemcsak gyógyító, hanem „elsősorban prophylacticus orvosi munka”.

Felmérve a fennálló lehetőségeket, ezt magánrendelőkben kívánta nyújtani, bizonyosan azért, mert így azonnal tudott segíteni, míg intézetek létesítése hosszú időbe telt volna.

A rendelet harmadik pontja bejelentési kötelezettség alá sorolja azokat az anyagokat is, melyek nem tartoznak az iskolafogászati ellátás kellékei közé. Ebből arra lehet következtetni, hogy felnőttek számára is életbe akarták léptetni a szisztémás ellátást.

Külön ki kell emelnünk a rendelet értékét abból a szempontból, hogy a Tanácsköztársaság rengeteg tennivalója között kiemelt helyet biztosított az iskolafogászatnak. (A Forradalmi Kormányzó Tanács 2205—К. T. R. számú és XXI. rendelete, az MNN 2. számú rendelete.) Alig képzelhető el, hogy az első Tanácsköztársaságot megért szakembereknek ne lett volna tudomásuk erről a rendeletről.