Fogorvosi szemle, 1959 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1959-03-01 / 3. szám
76 BRUSZT PÁL DR. gendő D-vitamint kapott csoport fogszúintenzitása viszont jobb, mint a többieké, akár a frontfogakat, akár a hátsófogakat tekintjük. (Meg kell itt jegyeznem, hogy minden korosztálynál mutatkozik különbség : a fiatalabbaknál nagyobb mértékben, a 6 éveseknél már alig figyelemre méltóan.) E vizsgálatokból tehát azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a D- vitamin lökés therapiának nincs észrevehető hatása a fogszuvasodásra. Feltűnő és nem magyarázható meg az a tény, hogy a nem megfelelő D-vitamin mennyiséget kapott csoport metsző- és molárisfogainak szuvasodása kisebb volt, mint a két szélső csoporté. Mindamellett, ki kell emelnem, hogy akár részesültek D-vitamin lökés profilaxisban, akár nem : magas nálunk a caries frequentia és intenzitás. E negatív eredmény mellett dolgozatom positiv oldalának tartom, hogy rögzítettem a bajai óvodás-gyermekek fogszuvasodásának adatait (külön a metsző és külön a hátrább levő fogakra vonatkozóan) a későbbi kutatás számára és a D-vitamin profilaxis hatásának tanulmányozására módszereket próbáltam ki, melyek ilyen vagy módosított alakban történő alkalmazása remélhetőleg hozzá fog járulni a felvetett probléma eldöntéséhez. A budapesti 1955. év őszén tartott rachitis ankét tanulságai közé tartozott annak megállapítása, hogy a rachitist Magyarországon nem sikerült teljesen legyőzni az eddig alkalmazott profilaktikumokkal és a ])2 lökés helyett az elnyújtottabb, lehetőleg csukamájolajjal való profilaxist ajánlják a csecsemőkortól a pubertásig. Ehhez fenti vizsgálataim alapján hozzáfűzhetem, hogy az eddig alkalmazott rachitis profilaktikumok a tejfogak szuvasodását sem akadályozták meg. összefoglalás A szerző D2 vitaminnak, mint caries profilaetikumnak hatását háromféleképen vizsgálta a bajai óvodásgyermekeknél. a) húsz év előtt a caries frequentia ugyanakkora volt, mint ma, noha a D-vitamin profilaxis most sokkal elterjedtebb. h) nem kisebb a caries frequentia és intenzitás az 1955-ben vizsgált gyermekeknél az 1950-ben vizsgáltakhoz viszonyítva, noha a II. világháborútól távolodva javult a csecsemő hygiene és fokozottabb volt a D-vitamin profilaxis (többször megismételt I)2 vitamin lökés alakjában). c) különválasztva azon gyermekeket, kik 2 éves korig legalább háromszor kaptak D-vitamin lökést azoktól, kik egyáltalán nem kaptak, sem a frequentiában sem az intenzitásban nem mutatkozik különbség az első csoport javára. Mindenesetre azonban minden D-vitamin profilaxis ellenére is nagyfokú a fogszuvasodás a bajai óvodásgyermekeknél. Ezúttal mondok köszönetét azoknak, kik vizsgálataimhoz segítséget nyújtottak : Antony János dr., Szász Imre dr., Ujsághy Pál dr., Vágvölgyi Ferenc dr. kartársaknak, a bajai Egészségügyi Szolgálat védőnőinek, különösen Énekes Margit fővédőnőnek, Zitkovszky Margit asszisztensnőnek és az óvónőknek. Irodalom I. Adler P. : Zum Fluorproblem. D. Z. Z. 8: 325 (1953). — 2. Adler—Zdray : Konzerváló fogászat. 1954. — 3. Bruszt P. : A fogszuvasodás megelőzése a táplálkozás útján. F. Sz. 43 : 97 (1950). — 4. Berényi fí. : A preventív fogászat mai állása, F. Sz. 40 : 225 (1957). — 5. Bürkét: Oral Medicine. Lippincott Ed. 1952. — 6. Czappán- E. : Az iskolafogászati ellátás szociális jelentősége és feladataink. Népegészségügy. 37 : 208 (1950). — 7. Cremer H. D. : Experimentelle Untersuchungen zur Vit. D. Prophylaxe der Karies. Internat. Zschr. für Vit. forschung No 7 : 68 (1958). — 8. Drum W. : Fluorprophylaxe u. Rachitisprophylaxe. D. Z. Z. 8 : 528 (1953). — 9.
