Fogorvosi szemle, 1959 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1959-03-01 / 3. szám
11 BRUSZT PÁL DR. kent. E táborba tartozik Mathis (19) és Cremer (7) is. Hazánkban Kőszeg (8), Adler és Záray (4, 2), neveit említem meg a D-vitamin caries-gátló hatásában kételkedők soraiban. Vannak olyan kutatók is például Bürkét (5), kik nem vonják kétségbe a gyermekek fogaira való kedvező hatást, de hogy a felnőttek fogaira is jó hatással lenne, nem ismerik el. E néhány nevet a fogszú profilaxissal foglalkozó kutatók közül azért említem, hogy lássuk, milyen ellentétesek a nézetek és a kérdés további tisztázására szorul. De nemcsak nekünk fogorvosoknak vannak problémáink a D-vitamin profilaxist illetőleg, hanem mint a gyermekgyógyászok 1955. évi rachitis ankétjén hallottam, az angolkór elleni küzdelemben is még sok a tennivaló. Pedig az angolkór elleni küzdelemre egy egész országra kiterjedő szervezet, az Állami Egészségvédelmi Szolgálat is rendelkezésre áll (régebben Zöldkereszt). A D-vitamin, mint fogszúprofilaxis megszervezését illetően nekünk fogorvosoknak könnyebb lenne a szerepünk, mint a fluor profilaxisnál, mert csak a már leglevő és bevezetett D-vitamin fogszuvasodásra való befolyását kellene tisztáznunk, illetőleg ha ez hatásos, a gyermekgyógyászi és védőnői kart kellene támogatnunk (és azoknak bennünket) a D-vitamin profilaxis minél hatásosabb és mindenkire kötelező keresztülvitelében. Vizsgálataimban a fentemlített szervezet segítségét igénybe is vettem. Amennyiben a kapott D-vitaminra vonatkozó adatokat a minden újszülöttről felfektetett kartotéklapokról olvastuk le, sőt azoknál a gyermekeknél, kiknél nem volt vagy bizonytalan volt az erre vonatkozó bejegyzés, a védőnők családlátogatást is végeztek adatszerzés céljából. A bajai gyermekorvosok is átnézték és kiegészítették az erre vonatkozó adatokat. A D-vitaminnak a fogszú megelőzésére vonatkozó hatásával egyik dolgozatomban (1950-ben) már foglalkoztam (3). Említettem ebben, hogy a kormányzat hazánkban mind több és több D-vitamint juttat a csecsemőknek és ezt azóta is több helyütt olvashatjuk. Különösen sokat vártunk az ún. lökés therápiától, melyet pontosabban lehet ellenőrizni, mint a szülőkre bízott csukamájolaj vagy tabletta adagolást. Dolgozatomat azzal a megjegyzéssel fejeztein be, hogy amennyiben a hazánkban folyó nagyfokú angolkór megelőzés a fogszuvasodásra kedvező hatással lesz, ezt néhány év múlva a gyermekek fogain már észlelhetjük. Meg kell még említenem, hogy az angolkór megelőzése és a csecsemőkori anyagcserezavarok megelőzése szempontjából fontos anyatej ellátás igen jól van Baján megszervezve. Úgyszólván minden anyának rendelkezésére áll hónapokig anyatej, ki saját maga nem tudja szoptatni csecsemőjét. A terhes és csecsemő tanácsadáson megjelentek száma évről évre növekedett. Az előbbi az 1945. évi 681-ről 1954-i 3333-ra az utóbbi 4225-ről 10 135-re. A csecsemő halálozás százaléka 1938-ban 13,1 volt, 1945-ben 16-ra emelkedett, míg 1954-ben 6,1 volt és azóta is csökkent . Én 1950. óta kísérem figyelemmel a bajai óvodásgyermekek fogazatát (Mellanby adatai is óvodásgyermekekre vonatkoznak) és jelen tanulmányom e vizsgálatok eredményeiről számol be. A D-vitamin hatását az óvodásgyermekek fogszuvasodására háromféleképpen tettem vizsgádat tárgyává a) Fontos lenne, hogy a vitamin éra előtti időkből lenne hazai adatunk az óvodásgyermekek fogszú morbiditására vonatkozóan. Minthogy ilyen nincs, az általam legrégebben ismert adatokat használtam fel éspedig Oraveczét 1935-ből (22). Ezek 3—6 éves gyermekekre vonatkoznak, kik tehát
