Fogorvosi szemle, 1959 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1959-02-01 / 2. szám
56 ÜJ JÁNOS DR.—VÖRÖS SÁNDOR DR. A kutatók rámutatnak arra is, hogy a caries felületes rétegeiben, mindig tömegesen mutathatók ki mikroorganizmusok, melyeknek száma a mélyebb rétegekben folyamatosan csökken. Azonban a mikroszkópos vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a klinikailag még egészségesnek látszó mély ebi) rétegekben is megtalálhatók a baktériumok, melyeket ,,vorposten-bakteriumok”, vagy ,,pionier-pilze” néven ismer a szakirodalom és amelyek a dentincsatornákban messze az ép rétegek közé hatolhatnak. Ezen — ma már klasszikusnak mondható — megállapítások továbbfejlesztése elé azonban leküzdhetetlennek látszó akadályokat gördített a fénymikroszkóp feloldó képességének határa. A különböző festési eljárások alkalmazása nyújtott ugyan némi lehetőséget a részletek további eldifferenciálására, de a szöveti struktúrák legfinomabb részleteinek felderítése, csak az elektronmikroszkóp megjelenésével valósult meg, amivel mamáraz ép,élő fogak szöveteinek legfinomabb szerkezetét és a szuvas dentin struktúráját is megismerhetjük. Lenz és Hanz elektronmikroszkóppal végzett vizsgálataikkal megállapították, hogy az épnek látszó, kemény dentin csatornácskáiban látható — és ezideig baktériumoknak tartott — képződmények az erősebb nagyítások alkalmazásakor, az odontoblaszt-nyulványok széteső részeinek és kicsapódott mészkristályoknak bizonyultak. Vizsgálati adataik szerint baktériumokat csak a felpuhult rétegben lehet kimutatni! A fény- és az elektronmikroszkóppal nyert észleletek között mutatkozó ellentét adta részünkre azt a gondolatot, hogy mikrobiológiai módszerekkel, a szuvas dentin rétegeinek szeparált leoltásával, ■— vizsgáljuk meg, hogy a szuvas dentin melyik zónájában helyezkednek el a baktériumok? Vizsgálataink főbb célkitűzései a következők voltak': 1. megfelelő methodus kidolgozása a szuvas dentin rétegeinek szeparált mikrobiológiai vizsgálatára ; 2. vizsgáljuk, hogy a pulpitis klinikai, „kezdeti szakában” a pulpa fertőzöttsége milyen arányban fordul elő, és ezzel a pulpasapkázások indicatiojához adatokát nyerjük ; 3. a caries klinikailag megjelenő különböző formáinál (caries sicca, c. humida, c. alba és c. nigra) vannak-e mikrobiológialag megállapítható különbségek; 4. a tömések alatt visszahagyott dentinben mely baktérium törzsek a leg ellenállóbbak. Vizsgálatainkhoz olyan acut pulpitises fogakat választottunk ki, melyek közvetlenül az eltávolítás előtt még csak egyízben okoztak tartósabb fájdalmat, mert ezeknél feltehető volt, hogy a szuvas folyamat baktériumai még nem hatoltak a pulpa mélyebb rétegébe; úgy gondoltuk, hogy így az egyes caries típusoknál esetleg megmutatkozó mikrobiológiai különbségeket is megtudjuk állapítani. Vizsgálati methodikánk a következő volt : Az extrahált fogakat vízcsap alatt megtisztítottuk a koronái részt steril gézzel izoláltuk, a fog felületét jódtinkturáztuk. — A szuvas dentint kiégetett gömbfúróval rétegenként lefúrtuk és minden esetben 4 rétegből végeztünk leoltást : a) a puha, nedvdús, könnyen excaválható felületes rétegből; b) a keményebb, sárgásbarnás második rétegből; c) a teljesen kemény, kissé elszíneződött harmadik rétegből és d) a teljesen épnek látszó negyedik rétegből, mely már a pulpával volt közvetlen érintkezésben. Az egyes rétegek lefúrásánál a dentin felületét mindig jódozással szeparáltuk és a fúrót is rétegenként kiégettük. A koronái- és a gyökéri pulpa fertőzöttségének különbségét is megvizsgáltuk, ezért a pulpa leoltását két helyről végeztük: a) onnan, ahol a caries a pulpát leginkább megközelítette és b) a fognyak magasságában, az ép dentinen keresztül vezetett nyíláson át.
