Fogorvosi szemle, 1959 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1959-11-01 / 11. szám

328

HUSZÁR GYÖRGY DR.

gyakorló fogorvos már az első világháború előtt foglalkozik a pyorrhoea kóroktanával. Erről a témáról 1909-ben, a berlini nemzetközi kongresszuson előadást is tart. 1922-ben hosszabb cikket ír, amelyben sorban elutasítja az akkor szereplő pyorrhoea-elméleteket, a fogköves, fertőzéses, sorvadásos és túlterheléses teóriákat, saját elméletének előtérbe helyezése érdekében. A Bodóféle „dinamikus” elmélet szerint a fogágy betegség oka nem a túlterhelés hanem a fogakat érő oldalirányú, emelőként ható nyomás. Ez a gondolat már Károlyi, de még inkább követőinek (Szabó, Péter József) írásaiban is fellelhető, csak nem bocsátkoztak részletekbe. Éppen ezért figyelemre méltó, hogy Bodó tanát nem mint Károlyi-tan továbbépítését szerepelteti, hanem mint új elméletet, a tévesnek mondott túlterhelés tannal szemben. Bodó által dobott kesztyűt Károlyi lúvei felvették és ennek folyamányaként német nyelvű szakirodalomban éveken át sok, a túlterhelés tannal foglalkozó közlemény jelent meg-Bodónál sokkal jelentősebb támadója a Károlyi-féle tannak Gottlieb, В. (1885—1950) a bécsi iskola kiváló parodontológusa. Míg a Károlyi-elmélet és gyógykezelés tisztán tapasztalati alapon nyugodott, addig Gottlieb gondos szövettani vizsgálatokra építette felfogását. Szerinte a fogágybetegség elsődleges oka a fogcement necrobiosisában és az ezt követő csontos fogmeder sorvadásában keresendő. Gottlieb és a jelenleg Amerikában működő kiváló munkatársa, a magyar származású Orbán Bálint, a túlterheléstan ellenfelei, de Károlyi gyógymódjára építik fel terápiájukat. GottlieJmek közleményeiben, könyveiben gyakran szerepel Károlyi. A hivatkozásokat azonban gyakrabban követi támadás, mint helyeslés, de kétségtelenül mindkettő megtalálható. A betegség kóroktanáról vallott ellentétes felfogás magyarázza Gottlieb Károlyi-ellenes beállítottságát, viszont elvitathatatlan, hogy Gottlieb gyógyeljárásai közül az ún. szánkaartikuláció művi becsiszolása és az éjszakai harapásemelősín alapja a Károlyi-féle becsiszolás, a kaucsuksín és a harapásemelőkorona. Amint Bodó, úgy Gottlieb is a Károlyi-tanokból történő merítés tényét támadással igyekezett leplezni. E tényeket felismerték Károlyi hívei, elsősorban Péter Ferenc, Károlyi Mór unokaöccse és tanítványa, Károlyielmélet sikeres és tevékeny védelmezője, aki 1922—25 között, számos közleményben védte, magyarázta és fejlesztette a Károlyi-elméletet és gyógykezelést.

Péter Ferenc Károlyi elmélettel foglalkozó ,,A túlterhelés gyógykezelése” című közleményében részletesen leírja „az artikuláció becsiszolását”, igazolja annak azonosságát a Gottlieb-féle szánkaartikulációval. E közlemény gyakorlati módon ismerteti a harapásemelő-korona és sín készítésének szakaszait is. Péter Ferenc érdeme elsősorban, hogy a sok gúnynak és leszólásnak is kitett Károlyi-féle tan jelentős része már 1925-ben, tehát negyedszázados évfordulójukon, általánosan elfogadott lett. — A különböző indokú és érvelésű támadások ellenére mindenki, aki parodontológiával foglalkozott, tudomást kellett hogy vegyen a Károlyi-tamól és olyan nagytekintélyű szerzők mint Sicher, Adloff. Hille, Warnekros, Sommer és Mamiok sok tekintetben helyeselték azt. Károlyi felfogását a fogágybetegség kóroktanáról és gyógyításáról, rövid és tömör stílusban adta közre, mivel nem tudományos közleményeket, hanem többnyire csak előadás kivonatokat szerkesztett. Ennek kétségtelen előnye volt, hogy a tulajdonképpeni mondanivaló nem merült el szavak tengerében és az olvasó minden fáradság nélkül a lényeghez jut, viszont az elképzelésének finomabb részleteit sohasem fejtette ki.

Miért írt Károlyi olyan keveset ? Miért nem írt 1907 után tudományos közleményt ? Ezekről a problémákról válasz található hátrahagyott írásai-