Fogorvosi szemle, 1959 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1959-06-01 / 6. szám
RÁDIÖIZOTÖPOK 163 résztvevő atomokat, ionokat használhatjuk föl, azokat az atomokat, ionokat, amelyek sorsára éppen kíváncsiak vagyunk. A vizsgált folyamatok természetéből következik, hogy főleg C-14. P-32 és Ca-45 izotópokkal végeztek vizsgálatokat. A vizsgálatok zöme a klasszikus eljárásokkal nyert eredmények ellenőrzésére vonatkozik és talán kisebb része újszerű. Permeabilitási vizsgálatok Most is elmondhatjuk, amit a kalcifikációval, a fog kialakulásával kapcsolatban említettünk : permeabilitási vizsgálatokat is végeztek nagy számban különböző területeken és különböző vonatkozásokban érdekes eredményekkel már a radioaktív indikátormetodika alkalmazása előtt is. A radioaktív indikátormetodika jelentősége főleg a módszer egyszerűségében, pontosságában, érzékenységében van. A dentin és a zománc permeabilitására vonatkozó vizsgálatokban főleg P-32, J-131, H-3, C-14, S-35 izotópokat használtak. Ezekkel az izotópokkal különböző molekulákat is jeleztek (pl. nicotinsavamid, urea, thiourea, acetamid) és megmérték e molekulákra vonatkozólag az áteresztő képességet. A vizsgálatok különböző körülmények között és feltételek mellett két irányban folytak : a pulpa felőli oldalról kifelé és ellenkező irányban. Az alkalmazott detektálási eljárás itt is a számlálócsöves és talán inkább az autoradiografiás metódus volt. A permeabilitási vizsgálatok között említhetjük meg azokat a közvetlen gyakorlati jelentőségű vizsgálatokat is, amelyek a tömőanyag és a fog közötti tapadásra, a tömőanyagok permeabilitására, valamint arra vonatkoznak, hogy a kezeléseknél használt gyógyszerek, alapozó és impregnáló anyagok milyen hatással vannak a fog permeabilitására. Ilyen szempontból vizsgálat alá vették a használatos tömőanyagokat, ezek elkészítési módjait, fizikai, kémiai állapotukat, az alkalmazott eljárásokat stb. A vizsgálatok alapján azután érdekes kritikai értékelések és szempontok születtek. A vizsgálatokat jelzett CaCl2 oldattal végezték. Megvizsgálták az általánosan használt gyógyszerek hatását, amelyeket a fogüregek fúrás utáni tisztítására, dezinficiálására vagy a ka vitás alapjának tömítésére használtak. Megismerve az eddig használt anyagoknak a dentin áteresztőképességére való általában növelő hatását, újakkal is kísérleteztek. Ugyanezeket mondhatjuk el az alapozó anyagokkal folytatott vizsgálatokról is. Mindezekben a vizsgálatokban metodikailag nyilván hasonló utakon járhatunk, mint egyéb más permeabilitási vizsgálatokban. Az sem jelent nehézséget, ha in vivo vizsgálatokról van szó. Ami a mérési eljárásokat illeti, komoly nehézségekkel nem állunk szemben. A Geiger—Müller berendezésekkel történő mérések elvégzésére hazai iparunk felkészült. Szcintillációs berendezések hazai előállítására a közeljövőben kerül sor. Stomatológiai szempontból igen értékes lehet az autoradiografiás eljárás, amely főleg metszetek vizsgálatánál nélkülözhetetlen. Ezen a téren hazánkban sajnos nem sok történt. Pedig az orvostudomány más területein is igen kívánatos lenne ennek a detektálási módszernek mielőbbi meghonosítása. Irodalom ír. Hevesy : Radioactive Indicators. Interscience Publishers, New York. 1948. — M. D. Kamen : Radioactive Tracers in Biology. Academic Press, New York. N. Y. 1948. — H. Schwiegk : Künstliche Radioactive Isotope in Physiologie, Diagnostic und Therapie. Springer-Verlag. Berlin—Göttinger,—Heidelberg. 1953. — W. W. Wainwright: Dental Uses of Radioisotopes, Peaceful uses of atomic energy, Proceedings of the Internacional Conference in Geneva. August 1955. Vol. 10., Page 440. (Kb. 170 referátum alapján készült összefoglalás.)
