Fogorvosi szemle, 1959 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1959-05-01 / 5. szám
KÖNYVISMERTETÉS 157 Állást foglal a röntgenkép szemléletének optikai követelményei mellett. Megkívánja a nagyító használatát. Helytelennek tartja a röntgenképek egyszerű lámpa-elé tartásai, amelynél a szemkáprázás miatt a kiértékelés tökéletlen. A Lemaster által 1917-ben ismertetett moláris technikával kapcsolatban hangsúlyozza, hogy nem elég a vattatakercs alkalmazása és az alacsony vertikális szög beállítása (25 fok a 35 fok helyett), hanem hosszabb film-fókusz távolságot is kell alkalmaznunk (45 cm-1). Dr. Till Jang (Bonn) „Az állcsontok és állkapocsízület extraoralis röntgenfelvétele” és F. Clementschitsch (Salzburg) „Az arckoponya röntgen ábrázolása” című cikkeikben kimeritően foglalkoznak témáikkal. Prof. Dr. Eugen Fröhlich (Tübingen) „Fogak és arcöböl a röntgenképen” (Zähne und Kieferhöhle im Röntgenbild) cikkében számos szemléltető ábrával világítja meg a sinus maxillae-vel kapcsolatos fogorvosi problémákat. Dr. Karl Anspach (Bonn) „Idegentestek és másutt elhelyezkedett fogak helymeghatározása (Lokalisation von Fremdkörpern und verlagerten Zähnen.) című cikkében részletesen ismerteti az idegentestek klasszikus és újabb helymeghatározási módszereit. Prof. Dr. Joseph Heiss (München) „A röntgenkép szerepe a szájsebészetben (Die Hilfe des Röntgenbildes in der chirurgischen Zahnheilkunde) cikkében 36 szebbnélszebb extraoralis felvétellel illusztrálja a szájsebészeti eseteit. Prof. Dr. Eugen Wannenmacher (Balingen) „A röntgenezés segítsége a konzerváló és a protetikai munkákban” című cikkében részletesen foglalkozik a caries, a gyökérkezelés, korona és hídmunkák röntgenképével. Az endoszkóplámpát, finom szondákat nélkülözhetetlennek tartja a caries felismerésében s a szárnyas röltgenfelvétel szélesebb használata mellett tör lándzsát. A korona és gyűrű ellenőrzésére javasolja a röntgenfelvételt, s ő is megállapítja a röntgenesek előtt ismert tényt, hogy jó konturú, kifogástalanul ülő korona vagy gyűrű is elállónak tűnhet fel a röntgenképen. A jövőben nemcsak a támfogak, hanem a protézisviselők csontstruktúrájának röntgenezése is szerephez jut. Prof. Dr. Gustav Korkhaus (Bonn) ,,A röntgenkép segítsége az állcsontorthopédiában. Az elsősorban fogszabályzók részére írt és bőven illusztrált közleményben állást foglal a gyermekfogak röntgenezésére bevált kisebb nagyságú (2x3 cm) filmek mellett. Dr. Werner Hahn (Münster) „A gyökércsúcsi góc. A röntgenkép.” (Der Apikale Herd. Das Röntgenbild.) Részletesen foglalkozik a sugár kéve iránya s a góc elhelyezkedése okozta különbségekkel, megmagyarázza, miért látszik egy góc egyik felvételen, miért nem látszik a másik felvételen, miért halványabb a felső molárison a buccalis gyökéren levő elváltozás, mint a palatinálison. A röntgensugárral ki nem mutatható elváltozás nem bizonyíték arra nézve, hogy ott tényleg nincsen semmi, de egy kimutatható csúcsi elváltozás sem ad felvilágosítást arra nézve, hogy ez aktív-e vagy sem. Dr. C. Kruchen (Köln) „A gyökércsúcsi góc. Besugárzás, mint vizsgálómódszer. Sugárterápiái befolyásolás” című cikke részletesen foglalkozik a fogászati góccal. Ismerteti a röntgenbesugárzást, mint vizsgálati módszert és a gócnak sugaras befolyásolását. Érdekes cikkében hivatkozik Papé és Driák-ra, akik Bécsben foglalkoztak a legutóbbi években a fogászati góc diagnosztizálásával és kezelésével, s közben olyan kis sugármennyiségeket alkalmaztak, mint felvételnél. így szerintük már 5 R besugárzás is okozhat reakciót. Táblázatban ismerteti a nálunk is használatos Siemens röntgengolyó tubussal és tubus nélkül leadott sugármennyiségét, és rámutat, hogy normál felvételi távolságból 2 másodperc alatt 4 R-et adunk le, egy röngenstátusnál pedig egy fogra 10 R esik. A Parma-féle tubus nélküli felvételnél pedig egy felvételnél 33 R éri a lágyrészeket. Megállapítja, hogy diagnosztikai röntgengépünk a röntgenterápiára nem alkalmas, mert a teljesítmény 50%-os ingadozásának van alávetve. A szerző a röntgenbesugárzás gyógyászati jelentőségét elsősorban akut gyulladásoknál, gyökérkezelés utáni fájdalmaknál, valamint arzén alkalmazása után látja. A röntgen besugárzás diagnosztikai, műveletének pedig azért tulajdonít jelentőséget, mert véleménye szerint a fogászati gócoknak fele nem látható a filmeken. Prof. J. Becker (Heidelberg) „Sugárterápia a fogászatban” c. fejezetében részben hasonló témával foglalkozik, mint Kruchen. A cikkét Pordesnak, aki fogorvos és röntgenológus volt, a megállapításával kezdi : A röntgenbesugárzás seholsem és sohasem pótolja a fogorvosi kezelést, legfeljebb hatalmas támasztéka és kiegészítése a fogászati kezelésnek. Akut periodontitisek 80%-ban besugárzásra fájdalommentesek lesznek. Becker professzor cikkében új eljárást ismertet, amely azóta a szakirodalomban heidelbergi-eljárásként ismeretes és alkalmas arra, hogy a röntgen-rádiumos sugárkeze
