Fogorvosi szemle, 1959 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1959-05-01 / 5. szám
TEJ- ÉS MARADÓ FOGAK 151 A Debreceni Orvostudományi Egyetem Stomatológiai Klinikájáról (Igazgató : Dr. Adler Péter egyetemi tanár) és Baja Város Kórházának Fogászatáról (Főorvos : Dr. Bruszt Pál) A tej-és maradófogak szuvasodása közti összefüggésről írták: SZABÓ IRÉNdr. ésBRÜSZT PÁL dr. Igen sokat írtak már arról a kérdésről, hogy a tejfogazat állapota bír-e prognosztikai jelentőséggel a maradó fogazatot illetően, azaz a silány, erősen szuvas tejfogazat előfutára-e a szuvasodásra hajlamosabb maradófogazatnak. Ténybeli adatot e kérdés megválaszolására viszont meglehetősen kevesen közöltek. A kérdés eldöntésére két út látszik lehetségesnek : 1. Ugyanazon személyek ismételt vizsgálata (longitudinális módszer). Az első vizsgálatnak még a fogváltás megkezdése előtt kell történnie ; a maradó fogazatot illetően a 10 éves kor az a minimális korhatár, amely érdemi eredmények megállapítását lehetővé teszi. A vizsgálatokat lehetőleg ugyanazon orvosnak kell végeznie, de a káriesz megítélésének mindenképpen azonos kritériumok szerint kell történnie. 2. A fogváltás idején nagyobb csoport egyszeri (sztatikus) vizsgálata alapján is végezhető összehasonlítás a még meglévő tej - és a már hosszabb ideje exponált maradó fogak szuvasodása között. Űjabban Bruszt P. 97 olyan 11 éves gyermeket vizsgált meg, akiknek szuvasodási adatai 5 éves korból is rendelkezésre álltak. A 16 tizenegy éves korában ép fogú gyermek közül 12 öt éves korában is hibátlan fogazatú volt. Kiterjedt anyagon vizsgálta ezen összefüggéseket ff. Gruondstroem, aki azonban csak ama gyermekek adatait értékelte, akiknek szájában a támasztó zóna minden tejfoga megvolt. Adler 8—9. éveseken több módszerrel vizsgálta ezt az összefüggést, melyek közül különösen a korrelációs koefficiens használatát tartja célravezetőnek. Szerinte statisztikailag szignifikáns korreláció áll fenn 8—9. éveseken valamennyi tejőrlő illetve a második tej őrlők, valamint az első maradó nagyőrlök káriesz-előfordulása között. Szükségesnek látszott annak vizsgálata, hogy vájjon az Adler által közölt, eleve egy bizonyos korcsoportra érvényes korrelációs koefficiensek mennyire alkalmazhatók longitudinális vizsgálatok során, azaz longitudinális vizsgálatokban megállapított korrelációs koefficiensek mennyire egyeznek az előbbiekkel. Ezért tudomást szerezve Bruszt P. vizsgálati anyagáról, azt korrelációs statisztikai szempontból részletesen feldolgoztuk. Eme statisztikai elemzés során megállapítottuk egyrészt valamennyi tejőrlő és az első maradó nagyőrlő, másrészt a második tejőrlő és az első maradó nagyőrlő káriesz-előfordulása közötti korrelációs koefficienseket a Bruszt által rendelkezésünkre bocsájtott kétszer 95 adatfelvétel alapján. A tejfogak kárieszét az öt-éves korban, a maradó fogakét a tizenegy éves korban végzett vizsgálat eredménye alapján vettük számításba. A korrelációs koefficienst (r) az ismert statisztikai képlet szerint számítottuk ki : _ Г (Xi Xp) (у,- у о) П (Xo — x) (l/o — у ) (n---1) Sx Sy melyben ж* és y, az egyes mért értékeket, x és у a cerésCER számok átlagos rtékét, sx és Sy ezek szórását és и a vizsgáltak számát jelzi. Az x0 és y0 a számítás egyszerűsítésére szolgáló tetszőlegesen választott érték.
