Fogorvosi szemle, 1959 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám

2

ŰRI JÓZSEF DR.

I. táblázat

1850. előtt bevezetett gyógyszerek (O add um)

Praehistorikus : Víz, alkohol, tej ,só, terpentin öli-Kína: Coffein, rhebarbara, ephedrin.

Egyiptom, i. e. 1550 : Glucose (méz), olívaolaj, korpa-borogatás, ricinusolaj, senna, csersav (hasmenésben), máj (farkas-vakságban), csontvelő, atropin (hyoscyamus), vas (anaemiában), réz, antimon, zink.

Theophrastus, г. e. 300 : Filix mas (bélférgességben), opium, aloe, mustártapasz, kátrány.

Diosoorides, г. e. 78 : Santonin, iszap-pakolás, tárnics, alkalikus húgyhajtók, kréta (Ca), higany, ólom, lanolin.

XII. szd. : Égetett spongya golyvára, colchicin köszvényre, camphor, arany, ezüst, berberin.

XVI. szd. : Citrom scorbutra, crotonolaj, ehaulmoogra lepra ellen.

XVII. szd. : Vérátömlesztés. Epsom só, nux vomica, chinakéreg, ipecacuanha, chenopodium.

XVIII. szd. : Digitalis, salix, vaccinálás, oxygen, állati szén, menthol, cassia, eucalyptus.

1800—1850 : Anyarozs, csukamájolaj, lobelin, N20, aether, chloroform.

Az elmondottakból adódóan az lenne a feladatom, hogy II. táblázat utolsó adatai óta eltelt idő alatt felfedezett és használt gyógyszereket ismertessem. Viszont ez túl sok lenne, ezért csak a legutolsó néhány év eredményeiről fogok megemlékezni. Még így sem lehet mindenről szó. Annak se volna értelme, hogy száraz felsorolást adjak. Inkább válogatott anyagot ismertetek, elvi, gyakorlati és fejlődési háttérrel. Válogatásom önkényes, amit emiatt érhet kritika. Mégis a szempontok, melyek a válogatásban vezettek a következők :

a) Elsősorban azon gyógyszerekről lesz szó, amelyek a fogorvosokat különösen érdeklik. Ez is szép szám, különösen, ha tekintetbe vesszük azt az örvendetes tényt, hogy nálunk a fogorvosok universálisabb érdeklődésűek, mint máshol.

b) Szólni kell viszont azon therapiás szerekről, melyek elvben újak, nagy jelentőségűek, előbbre vitték a kutatást és gyógyítást, azaz korunk therapiás élvonalának lüktetését jelentik. Szándékosan nem ismertetem a hormonok és vitaminok terén elért újabb, nagyszerű fejlődést.

c) Érthető és talán megengedhető, hogy kissé részletesebben tárgyalom azon gyógyszerterületet, mellyel magam, mint pharmacologus és stomatologus mindennapi munkám során foglalkozom.

I. így mindenekelőtt a localanaestheticumokkal kezdem az ismertetést. Óriási munkával igyekeznek szerte a világon a novocainnál jobb hatású helyi érzéstelenítőt előállítani. Részben novocain-typusú vegyületekkel, részben más chemiai struktúrájú anyagokkal próbálkoztak (III. táblázat). A novocain molekulán számos változtatást, helyettesítést végeztek. Carney 1951-ben megjelent könyvében 1060 novocainszerű estertypusú vegyületet ismertet, melyek localanaestheticus hatásúak. Ezekről lehetetlen és szükségtelen is egyenként megemlékezni. Az érdekesebbek megtalálhatók Hauschild könyvében és Björn közleményében. Fogászati gyakorlatban egy sem jelentett előnyt a novocainnal szemben. Csupán a p-aminosalicylsav származékokról, az oxyprocainról és salicainról (rhenocain) annyit, hogy kombinációjuk (előbbiből 97%, utóbbiból 3%) az oxyprocain forte, azonos toxicitás mellett erősebb érzéstelenítő, mint a novocain. Amiért dicsérik e két vegyületet, hogy a felszabaduló PÁS a szövetekben antibakteriális hatású lenne, még nem teljesen eldöntött tény.