Fogorvosi szemle, 1959 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1959-03-01 / 3. szám
MANDIBULA KÖZELFELVÉTELEK 85 A közelfelvételi eljárás — amely elnevezést a nálunk közkeletű kont akt - elnevezésnél célszerűbbnek és megalapozottabbnak hisszük — előfeltétele a filmnek a leképezendő tárgyhoz való lehetőleg teljes odafekvése. Ez a Parmaféle felvételnél, ahol a temporo-mandibularis ízület kerül ábrázolásra a szokványos merevfalu fém- vagy fakazettában elhelyezett, nem hajlítható erősítő ernyőt alkalmazva is kivihető. Nem ez a helyzet azonban az olasz szerzők által különösen propagált állkapocsfelvételeknél. Itt a filmnek a mandibula ívének megfelelő hozzáfekvése csakis hajlítható erősítőernyőbe helyezetten, kazetta nélküli felvételezési eljárással lehetséges. Ezért mi is flexiblis 18X 24 cm méretű erősítőernyőt használtunk igen jó eredménnyel.* A mandibula plesiographiája Az állkapocs közelfelvételi vizsgálatnál a következő felvételek jönnek szóba : a) a Parma-féle eljárás az állkapocsízületábrázolására. Minthogy nálunk ez az eljárás jól ismert (6, 10) és rendszeresen alkalmazásra kerül, megbeszélését feleslegesnek tartjuk. b) a mandibula alaprajzi helyzetét feltüntető craniocaudalis (axialis) felvétel, amely azonban a szokásos e célt szolgáló felvételeknél (2, 3, 7, 10, 12) nem mutat lényegesen többet és így itt csak egészen kivételes esetekben célszerű a közelfelvételi elvnek gyakorlati alkalmazása. c) a mandibula egésszének hátulról-előre irányuló a mandibulát mintegy kiterítve feltüntető áttekintő-panovam\\m&-felvétele. (I) a mandibulaág oldalirányú felvétele, amely az előbb említett áttekintő c) felvétel kiegészítésére kerül alkalmazásra. E felvételekkel a mandibula minden szóba jöhető síkú ábrázolása az állkapocs- és szájsebészeti a szükségleteknek megfelelően kivihető. Az általánosan használt Parma-féle felvétel * A Delta Volpe (Bologna) olasz röntgengyárnak e helyen is köszönetünket fejezzük ki a flexibilis folia rendelkezésünkre bocsátásáért, amelyet rendszeresen használunk vizsgálatainknál.
