Fogorvosi szemle, 1958 (51. évfolyam, 1-12. szám)

1958-02-01 / 2-3. szám

ragöképesség

79

Agapov formulája szerint mindkét esetben a rágóképességcsökkenés 60%. Az AJ esetben a rágóképességet hídpótlással 100%-osra helyre lehet állítani, a B) esetben csak lemezes pótlás lehetséges, amivel a rágóképességet nem tudjuk csak legfeljebb 50%-ig helyreállítani. A fenti példából látható, milyen nagy hiba következhet a bölcsességfog értékének elhanyagolásából.

Agapov saját módszerének megvédése közben rámutatott arra, hogy eredeti közleményében a meglevő bölcsességfogakat 4—5% értékűnek tekintette, a 28 fogas fiziológiás fogsorok értéke 100%, a 32 fogas fiziológiás fogsorok értéke szerinte 116—120%. Fogformulájában azért nem tüntette fel a bölcsességfogakat, mert gyakran egyáltalán nem, vagy nem teljesen törnek elő, gyakran fejletlenek, felépítésük gyengébb és előtörésük után gyakran rövididő múlva káriesz áldozatává válnak. Agapov hibáztatja Okszman formuláját azért, mert a 28 fogas fiziológiás fogsorokat csak 86%-ra értékeli.

Cikkében kitér Agapov arra is, hogy miért értékelte formulájában az alsó centrális metszőket 2%-ra, az oldalsó metszőket pedig 1%-ra.

A táblázatokból látható, hogy a centrális alsó metszők nagyobb rágónyomás elviselésére képesek, mint az oldalsók. A centrális alsó metszők periodonciumának területe nagyobb, mint az oldalsóké. Az alsó centrális metszők parodonciuma erősebb és nagyobb teherbírású, mint az oldalsóké. Ezért értékelte az alsó centrális metszőket 2%-ra és az oldalsókat 1%-ra. Ha azonban Lenhossék adatait figyelembe vesszük az alsó metszők hosszáról, akkor azt láthatjuk, hogy az oldalsó alsó metsző átlagos hossza 26 mm, míg a centrálisé 24 mm. Lenhossék adatai a gyökérfelszín nagyságára nem terjednek ki, mégis feltehető, hogy az esetek többségében az alsó oldalsó metsző gyökérfelszíne is nagyobb mint a centrálisé. A Berényi—Cseres-féle módosítást tehát megokoltnak tekinthetjük, de mégis ellentétben van Agapov felfogásával, mert Agapov értékelését fogpárokra adta meg, tehát az antagonista fogpár felső és alsó tagjának értéke egyenlő kell, hogy legyen.

Okszman szerint Agapov túlértékelte a kisőrlőket a nagyőrlőkkel szemben. Evvel kapcsolatban Agapov bebizonyította, hogy bár a molarisok periodonciumának felszíne kétszer akkora mint a praemolarisoké, mégis az utóbbiak teherbírása viszonylag nagyobb, az 1 mm2-re eső rágónyomás a praemolarisok periodonciumának területén 115—126 gr, a molarisokénál 97—106 gr. Figyelembe kell venni a praemolarisoknak a rágásnál elfoglalt kedvező helyzetét is, ami a parodoncium nagyobb teherbíró képességével együtt lehetővé teszi az ételek durva felaprítását, a molarisok viszont a finom megőrlés feladatát látják el, amihez nem kell akkora rágónyomás. Ezért Agapov helyesnek tartja a 2 : 3 arányt a kis- és nagyőrlők között és így Okszman javaslatát elvetendőnek tartja.

Agapov tehát sikerrel megvédte módszerét, feltárva annak elméleti alapjait.

Felmerülhet az a kérdés, milyen viszonyban van a rágóképesség csökkenése a munkaképesség csökkenésével. A munkaképességet az összes fogak elvesztése esetén is megtartottnak kell tekintenünk, mert hiszen fogpótlással a rágóképességet helyre tudjuk állítani. Kurljandszkij erre vonatkozó táblázata szerint foghiány esetén a munkavállalásnak nincs ellen javallata, a foghiányos egyén minden munkára alkalmas.

Agapov módszerének ismertetését szükségesnek tartottam, mert egyszerű a mindennapos gyakorlatban jól felhasználható módszer a rágóképesség, illetve a rágóképességcsökkenés %-os meghatározására. A társadalombiztosítási gyakorlatban is jól be fog válni a fogpótlások sürgősségi sorrendjének