Fogorvosi szemle, 1958 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1958-02-01 / 2-3. szám
FOGÖSSZENÖVÉS 53 Esetünkben tehát fejlődési rendellenességről van szó. A tejfogazatban az oldalsó metsző és a szemfog összenőtt (dentes confusi) és ezzel kapcsolatban, syndromaszerűleg a maradó fogazatban a lateralis metsző aplasias. Úgy hisszük, bizonyos adatot szolgáltatunk ezzel az esettel a fogfejlődés egyes részletének tisztázásához. Általánosságban az egyéni és a törzsfejlődés részleteinek tisztázása nem tartozik a khnikusra. A klinikus olykor mégis hasznos adatokat szolgáltathat. Egyrészt, mert az emberi anyaggal végzett kísérletes vizsgálatok korlátozottsága miatt a klinikus által szállított anyag nagyon is megbecsült. Másrészt, mert a már kialakult fejlődési rendellenességek a klinikushoz kerülnek. Ezek az esetek a fejlődés korai időpontjának megfelelő szövettani vizsgálat nélkül is felvilágosítást nyújthatnak a fejlődési mechanizmus egy vagy más részletéről. A laboratóriumban, vagy elméleti úton megállapítottaknak a klinikus észleléseivel egybehangzóknak kell lenni. Ha ezek nem egyeznek, az egyik vagy másik adathalmaznak értékelését módosítani kell. Példának hozom fel az emberi fogazat törzsfejlődésére vonatkozó Bolkféle teóriát. Ennek egyik tétele az, hogy a I. maradó moláris tulajdonképen persistaló tejfog. Ez a meglehetősen abstrakt úton felállított hypothezis sokban ellenkezik a klinikus tapasztalataival, aki a I. molárist nem persistaló tejfognak, hanem a maradó fogazat typusos tagjának tekinti a következő okokból: 1. A korona és gyökér alakja a maradó fogrendszerhez tartozónak mutatja az I. molárist. 2. A fogszín a maradókhoz hasonlít. 3. Kialakulásának ideje a maradó fogrendszerhez tartozónak mutatja. 4. Persistaló tejfogak spontán resorptiója akkor is bekövetkezik, ha nincs alatta maradó fog, mely azt megindítaná. Ezzel szemben az I. moláris spontán resorptiója nem következik be. Még az igen ritka idiopatikus resorptiós esetekben sem észleljük azt, hogy az I. molárisokon gyakrabban következnék be a felszívódás. A klinikus tapasztalata tehát ellenkezik Bőik említett hypothezisével. Míg a discrepantiára nincs magyarázat, a hypothezis semmiképpen sem lehet szemléletünk alapja. Esetünk klinikai megfigyeléséből kitűnt, hogy az alsó II. és III. fogak összenövésében megnyilvánuló fejlődési rendellenességhez a megfelelő oldalon a laterális maradó metsző aplasiája társult. Az összefüggést törvényszerűnek tekinthetjük, mert a fent leírt eseten kívül még 10 — ezzel lényegében megegyező — esetet észleltem. Statisztikai értékelés : Az alsó II. és III. összenövését úgy fiúknál, mint lányoknál valamint úgy jobb, mint baloldalon észleltük. Ezért 11 eset alapján ilyen elosztás mellett csak hozzávetőlegesen állíthatjuk, hogy nemhez vagy oldalhoz való kötöttség nem valószínű. Ezzel szemben véleményünk szerint 11 eset az alábbi következtetésekre jogosít: Az eseteinkben előforduló tejfogösszenövés valamint az alsó maradó laterális metsző aplasiája ritkán előforduló jelenség. Gyakorisága tapasztalatunk szerint inkább kisebb 1/1000 rendűnél. (A hozzánk került 11 esetnek megfelelő számú gyermek megfordult kezünkön, másrészt egy részük szelektálva került hozzánk a rendellenességük alapján.) Vizsgáljuk meg, vajon feltehető-e e két ritka tulajdonság együttes előfordulásának törvényszerűsége, vagy pedig véletlen a két tulajdonság találkozása. Ha biztonság kedvéért feltesszük,
