Fogorvosi szemle, 1958 (51. évfolyam, 1-12. szám)

1958-02-01 / 2-3. szám

A NYÁLMIRIGYEK

41

ugyancsak gócos lymphoblastos hyperplasia mutatkozik. Kb. kétéves, általában tünetmentes időszak eltelte után m. k. o. parotis és zygomaticus tájon duzzanatai támadnak, szájszárazságról panaszkodik ; nyirokcsomómegnagyobbodásai nincsenek, a néhány hónapja növekvő parotisdaganatoktól és a nyálhiánytól eltekintve igen jól érzi magát. Az egyik oldali zygomatikus tájról próbaexcisiót végeznek (dr. Varga főorvos). A két mogyoróbélnyi szövetdarabka metszlapon szürkés vörös ; mikroszkóposán lymphoid alapállományban solid, néhol elágazó, másutt acino-tubulosus hámkötegek látszanak (1. ábra). A solid kötegeli részben a parotis mirigyduotusainak hámjából adódnak, de megnyúlt, orsóalakú, sötétmagvú sejtek is felfedezhetők köztük. Ezek myoepithelialis sejteknek felelnek meg ; Morgan és Castleman előbbi két sejtféleségből felépülő körülírt hámcsoportokat epi-myoepithelialis szigeteknek nevezik. A lymphoid stromában néhol syncytiumszerű, hálózatos elhelyezkedésű epitheltelepek is megfigyelhetők ; a sejtek hézagait lymphoid elemek töltik ki. A stromát főleg lymphohíastok alkotják, de reticulumsejtek, plasmasejtek és eosinophilsejtek is megfigyelhetők. Malignitásra utaló jel nincsen.

1. ábra. Lymphoid alapállományban solid, néhol acino-tnbnlosus hámkötegek, szigetek

láthatók

Esetünk klinikopathológiai értékelése (részletes feldolgozása — Oottsegen és Hollósi : A benignus lymphoepithelialis laesiok eredetéről — közlés alatt) indokolttá teszi, hogy a parotistáji daganatot — mely szövetileg b. 1. ! .-nak bizonyult — benignus lymphoid hyperplasia (Wintrobe) localis manifestaciójának tartsuk. Xyirokesomóduzzanat, progressio hiánya kizárja leukaemiás lymphadenosis feltételezését. Kérdéses, hogy az idült pharyngitis szerepelhetett-e e ritka kórkép aetiológiájában, vagy más, ismeretlen, esetleg habitualis, vagy hormonalis tényező indította meg a multiplex lymphoid hyperplasiát, mely a parotisban a lymphoid és a hámszövet együttes burjánzásában nyilvánult.

2. eset. H. J. 47 éves férfi, hét éve észlel diónyi, puha, lassan növekvő daganatot a jobb füle alatt, mely fájdalmas soha nem volt. Anamnesis negativ, vérképében sem quantitativ, sem qualitativ eltérés nincsen. Süllyedés normális. Műtétnél a j. angulus mandibulae táján egy diónyi, tömött, mirigyes szerkezetű képletet távolítanak el. (dr. Hangos), mely a parotistól jól elválasztható. Műtét után múló facialis paresistól eltekintve tünetmentes gyógyulás. Az eltávolított képlet jókora diónyi, kifejezetten lebenyezett, helyenként vaskos kötőszöveti tok borítja. Metszlapon egyes lebenykék sárgás szürkések, másutt szürkés vörhenyesek és kölesnyi, néhol communicáló tömlőcskéket tartalmaznak. Mikroszkóposán a szélek felé szokott szerkezetű parotisrészletek, melyeknek stigmájában változó mértékű lymphoid aggregaciók vannak, ezek helyenként a parenchymát háttérbe szorítják. A duotusok hámja sok helyen onkoey-