Fogorvosi szemle, 1958 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1958-02-01 / 2-3. szám
A TRANSZVERZÁLIS ÍV 39 új hídtestrészt ezzel a nyúlvánnyal forrasztjuk össze (8. ábra). Ezen eljárás természetesen csak akkor alkalmazható, ha a hídtesteket összekötő transzverzális ív levehető. összefoglalás A szerző e közleményben a hídpillérek tangenciáhs és horizontális merevítésének kérdéseivel foglalkozik. A horizontális merevítésre a kétoldali hidat összekötő és a hidtestbe csavarral rögzített, az orvostól szükség esetén leszerelhető transzverzális ívet tartja a legelőnyösebbnek. И M p e Кемень: Значение трансвер зального дуга. dr. I. Kemény: Die Rolle des Transversalbogens dr. I. Kemény : The Role of the Transversal-Ваг Cím : Bpest V., Nádor ucca 23. A Fővárosi István Kórház (Igazgató: Katona István dr.) Prosecturájának (Főorvos: Radnai Béla dr.) közleménye A nyálmirigyek benignus lymphoepithelialis laesioiról írta: HOLLÓSI KATALIN dr. A benignus lymphoepithelialis laesiók (b. 1. 1.), a nagy nyálmirigyek, főleg a parotis e ritka, néha kétoldali, olykor recidi váló képletei a nyálmirigyek egyébként igen változatos typusú neoplasmái között is jelentősek, nemcsak szöveti tulajdonságaik, hanem klinikopathologiai vonatkozásaik sokrétűsége miatt is. Mivel a szöveti elemek — lymphoid alapállomány és epithelialis szigetek — azonosak a cystadenoma lymphomatosum papillare V. Wharfin tumor (W. t.) és b. 1. l.-nál, némileg különböző szerkezetük ellenére is azonos histogenesist kell feltételeznünk ; a szerzők egy része e két daganat morphológiai különbözőségét csak mint : solid forma (b. 1. 1.) és cystopapillosus forma (W. t.) elnevezésekkel jelöli. A kettő között átmenet lehetséges. A b. 1. 1. és VV. t. fő klinikai jelensége a nyálmirigyduzzanat, ezért érthető, hogy az irodalomban főleg a morphologus és sebész közléseiből váltak ismertté e daganatok. Lucke (1861), Scheede (1865), Sultan (1898) dolgozatai bizonyítják a megfigyelések nagy múltját ; a laesiók dysembryogeneticus alapjait Neisse (1898) körvonalazza. 1910-ben Albrecht és Arzt, 1942-ben Nicholson, 1929-ben Whartin klasszikus munkái gazdagították az időközben megszaporodott észlelések számát. Hamperl 1930-ban a histogenesist az onkocyta fogalmának bevezetésével bővítette, ezt az elképzelést Jaffé 1933-ban megerősítette. Gaston és Tedeschi (1946), Thompson és Bryant (1950), Foote és Frazell (1953), Godwin (1952), Bauer és Bauer (1953) st b. a nyálmirigyszövet heterotopiáját teszik felelőssé a b. 1. 1. keletkezéséért, tehát végeredményben Neisse elméletéhez csatlakoztak. Hamperl elnevezése : adenolymphoma, kifejezi ugyan, hogy a laesio lymphoid szövet és hámelemek organoid együttesének daganatszerű burjánzása, azonban nem jelöli meg egyik alapvető tulajdonságát : a benignitást.
