Fogorvosi szemle, 1958 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
HÍREK 31 Halálozás Entin David Abramovics, a kiváló szovjet stomatológus 69 éves korában elhunyt. Az orvostudományok doktora, orvos-vezérőrnagy volt. A Kirov Katonaorvosi Akadémián az állkapocs- és arcsebészeti, valamint a fogászati tanszéket vezette. Szakirodalmi működése az egész világon ismertté tette nevét, hazai szerzők gyakran idézték. Prinz, Hermann (1868—1957) orvos, fogorvos és gyógyszerész a pennsylvaniai egyetemen 1913—1939 között a fogászati gyógyszertan tanára, elhunyt. Fogászati receptkönyve. a „Dental Formulary“ sok nyelven, sok kiadást ért meg, ma is használják még. Dr. Franz Neuwirt, a prágai II. sz. Fogászati Klinika igazgatója elhunyt. Neuwirt úttörő munkát végzett a megbetegedett fogbél konzerváló gyógykezelése terén, küzdve a régi felfogással, mely szerint a gyulladt pulpa elveszett szerv. Klinikáján számos magyar származású fogorvos működött és mindenkor támogatta a cseh-magyar fogorvosi kapcsolatok kiépítését. Major-Szemenov Mihály vizsgázott fogász 68 éves korában Győrött elhunyt. Az ottani SZTK rendelőintézetben és a szentiványi Iskolafogászaton dolgozott. Emlékét kegyelettel megőrizzük. PROF. ALFRED GYSI] 1865—1957 Magasba ívelő tudományos pálya befutása után, tudományos küldetését szinte betöltve, 92 éves korában meghalt Alfred Gysi, akiről magas életkora ellenére méltán elmondhatjuk, hogy az élők sorából való távozásakor alkotóképességének még a zenitjén állott. Nevét szerte a világon jól ismeri minden fogorvos. Gyei egyike volt az elsőknek, akik a századforduló éveiben tudományos munkásságukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a tapasztalatokon alapuló fogászat az elméleti ismeretek megteremtésével tudománnyá váljék. A magyar Árkövy, Gysi, valamint a később Fish orvostudományi kutatómunkájának köszönhetjük, hogy a fogászat a századforduló után az orvostudomány egyik ága lett. Gysi orvos és mérnök volt, s éppen mérnöki szakismereteit állította a stomatológia szolgálatába. Tudományos munkásságát is inkább mechanikai, mint orvosi szemlélet jellemzi. Ő volt az, aki felismerte az állkapocsízület anatómiai felépítése által determinált különböző irányú állkapocsmozgások pályáinak és a rágósík reliefjének nagy jelentőségét a protézis statikai és dinamikai egyensúlyhelyzetének biztosításában. Az ő nevéhez fűződik az állkapocsmozgások tengelyeinek és forgáspontjainak, valamint a nyilhegypont és az izületi fejecsek centrálocclusiós helyzete közötti összefüggésnek megállapítása. És ha a tengelyelmélete nem is bizonyult mindenben időállónak — noha, úgyhiszem, ma sem tekinthetjük megdőltnek csak az újabb megismerések alapján új értelmezést nyert — megállapításai mégis közelebb vittek bennünket az állkapocsmozgások megértéséhez és protékikai értékeléséhez. Ez főleg a symphisis lateralis pályájára vonatkozik, amely mind protétikai szempontból, mind a traumás occlusió felismerése és gyógyítása szempontjából az állkapocs egyik legfontosabb mozgási pályája. Gysi volt az első, aki az arcívet az állkapocsmozgások regisztrálására alkalmazta, és az ő nevéhez fűződik a metszőfogvezetőrúd alkalmazása az egyéni értékre beállítható és az átlagos értékű izületes articulátorban. Emberi nagyságát és tudományos gondolkodásának objektivitását mi sem jellemzi jobban, minthogy elfogadta tanítványának, R. Fisehernek az állkapocs centrális nyitómozgására vonatkozó, gyakorlatilag is nagyjelentőségű elméletét, bár az ellentétben állott a fiziológiás nyitómozgás általa vallott felfogásával. Ugyancsak emberi nagyságának bizonyítéka, hogy nemcsak elfogadta, hanem hirdetőjévé is vált R. Fischer azon megállapításának, amely szerint az interalveoralis vonal a fogsorok lateralocclusióba jutásakor tíz fokkal nagyobb szöget zár be a függőlegessel, mint a fogsorok központi záróharapásos helyzetében, noha ez alapvetően megváltoztatta az ő fogfelállítására vonatkozó elgondolásait. Mindezt tudományos exaktsággal le is írta ,,Das Aufstellen der Zähne für Vollprothesen" című nagyjelentőségű monográfiájában, amelyet hattyúdalának tekinthetünk.
