Fogorvosi szemle, 1958 (51. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám

18

KOZMA JENŐ DR.

Szerinte a kielégítő orthodontiai ellátást kétféleképpen lehetne biztosítani :

1. Az általános fogorvosok csak diagnosztizálnak és csak megelőző kezelést végeznek.

2. Az általános fogorvosok tökéletesebb kiképzést kapnak a fogszabályozásból.

Az American Association of Orthodontics tanügyi bizottsága a következő irányelveket ajánlja a fogorvostan-hallgatók kiképzésére :

A hallgatóknak meg kell tanulni :

1. A fogazat helyzeti rendellenességeit felismerni, ill. diganosztizálni.

2. Egyszerű eseteket kezelni, ill. komplikáltabbak egyszerű részfeladatait elvégezni.

3. A fogazat helyzeti rendellenességeinek megelőzésére rendszabályokat foganatosítani.

4. Orthodontiai irányelveket figyelembe venni más fogorvosi kezelések elvégzésénél.

5. Tudnia kell, hogy .mely eseteket kezelheti önállóan és melyeket kell átutalnia fogszabályozóhoz.

Helyes ugyan magas nívójú orthodontiát űzni, de a széleskörű szükséglet miatt bizonyos fokú kompromisszumot kell kötni. A nagy tömegeket úgy kell kezelni, hogy a kirívó foghelyzeti rendellenességek eltűnjenek és a funkcionális optimum helyre legyen állítva. Kezelésünk indikációinak és határainak beszűkítése fontos, szociális célunk elérése érdekében.

A megelőzés területén is igen sok tennivaló van még hátra. Utalhatok etekintetben a következő adatokra :

Miller St. Louisban 120 000 iskolásgyermeket vizsgált meg és úgy találta, hogy ezek 50%-a fogszabályozási kezelésre szorul. Ezen esetek felénél, tehát 30 000-nél a túlkorai tejfogextractio volt az anomáliák kifejlődésének oka.

Brandhorst is hasonló eredményre jutott iskolásgyermekek vizsgálatánál azzal a különbséggel, hogy az esetek 25%-ában rossz szokásokat vélt az anomáliák okaként felfedezni.

Nord, aki a kivehető aktív fogszabályozó lemezek felújítójának tekinthető, mert már 1930-ban jóval A. M. Schwarz előtt alkalmazott lemezeken tágítócsavarokat és rugókat, szintén erről a témáról ír.

Szerinte a fogászati rendellenességek előfordulása iskolás korban 25%. Ezen súlyos szociális problémát csak fokozottabb profilaxissal lehet megoldani. Az iskolafogászatnak ebben nagy szerepet szán. A szülőket és iskolafogorvosokat meg kell győzni a profilaxis és a korai kezelés fontosságáról. Ha ez sikerül, a komplikált 12.. életéven túl használatos fogszabályozó készülékeket a múzeumba lehet száműzni.

Korkhaus azokról az erőkről ír, melyek az anomáliák öngyógyűlásánál szerepet játszhatnak és a korai kezelésnél kihasználhatók.

Szerinte Németországban is 25% a feltétlenül kezelésre szoruló gyermekek száma. Sokkal egyszerűbb a megelőzést és a korai kezelést népszerűsíteni, mint a már kifejlődött anomáliát kezelni. Ezért szükséges a genetikai faktorokat tüzetesebben tanulmányozni. Vannak anomáliák, melyek az életkorral súlyosbodnak és szaporodnak, és vannak, melyek javulnak és ritkábbá válnak.

Szaporodó anomáliák: 1. Szűkület és metszőfogtorlódás. 2. Állcsont rövidülés korai tejfogextractio következtében. 3. Szemfog ektopia. 4. Mélyharapás.

Csökkenő anomáliák: 1. Űjjszopásos protractio. 2. Nyíltharapás. 3. Keresztharapás. 4. Progéniák korai formája. 5. Élharapás.