Fogorvosi szemle, 1958 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
EGYSÉGES KEZELÉS 13 Andresen és Häupl állatkísérletekkel kapcsolatban megállapították és bebizonyították, hogy a fogak functionalis igénybevétele kihatással van úgy a parodontalis szövetek szerkezetére, mint a fogak helyzetéré is. Az aktivátor alkalmazásánál létrejött kedvező fogkörüli szövetváltozásokat bizonyítják Oppenheim, Orbán, Köllicker, Pommer, Roux, Psansky, Petrik stb. vizsgálatai. Ezek azt igazolják, hogy az izomműködés közvetítésével a fogkörüli csontszövetek átalakulása a functionalisan előidézett átépítés feltételei mellett megy végbe. A rágóerő által kifejtett húzó- és nyomó-hatás különleges ingerként hat az osteoblastokra. A periodontiumban osteoblast-szegélyek mutathatók ki. ami arra enged következtetni, hogy ezek a készülékek ,,bodily' elmozdulásokat tudnak létrehozni, ami aktív készülékeknél csak ritkán mutatható ki, mert a végzett szövettani vizsgálatok szerint ezeknél kisebb-nagyobb billenésük van a kimozdított fogaknak. Fogszabályozásnál a gyökér egyik oldalán csontappositio, a másikon csontresorptio lép fel. Az appositionak megfelelően osteoblastok, a resorptiónak megfelelően osteoklastok és Howship lacunák keletkeznek. Az aktivátor az izmok hatását közvetítve stimuláló befolyást gyakorol a csontujraképződésre. Az aktivátor alkalmazása mellett a szövetátalakulások kívánt élettani befolyását a functionalisan elrendeződött szövetfolyamatok kialakulása bizonyítja, szövetsérülések, cementresorptiók, vérzések és mikroszkopikus traumák kizárása mellett; amit az a körülmény magyaráz, hogy a fogat a kezelés alatt rövid ideig ható lökések érik, az erőbehatás megszűnésekor, a pihenési időben pedig a periodontalis rés élettani tágasságát megtartja. Az aktivátor előnye, hogy aránylag csekély számú kivételtől eltekintve, többé-kevésbé egységes eljárást biztosít a helyzeti és harapási anomáliák kezelésénél. Az aktivátor olyan típus-készülék, amely élettani, mechanikai, higiéniai és kozmetikai szempontból megfelel. A biológikus fogszabályozás célja olyan erők alkalmazása, amelyek a fog elmozdításával kapcsolatban a csont lobmentes átépítődését biztosítják, az aktivátor ennek a követelménynek is megfelel. Az aktivátornak az izomtevékenységet ingerlő hatását Eschler vizsgálatai igazolják. E kísérletek alapján ugyanis sikerült bebizonyítani, hogy az aktivátor igen alkalmas a rágó-, nyelv-, ajak- és arcizomzat izomingerének átvitelére. Azoknál a gyermekeknél ugyanis, akik ilyen készülékeket hordtak, fokozott izomműködést lehetett kimutatni. A passzív készüléket, az aktivátort az izomtevékenységnek kell mozgásba hoznia ahhoz, hogy hatásos legyen, vagyis az aktivátor viszi át az ingereket az átalakítandó szövetekre. A készülék hatásmódját az izomingerek befolyásának iránya dönti el, és ez biztosítja a kezelés eredményét is. Az izomingerek hatása attól a kényszerhelyzettől függ, amelyet az állcsontok az aktivátorban elfoglalnak. Az állkapocs helyzetének rögzítése a készülékben igen fontos és döntő jelentőségű a kezelés kimenetelére. Ezt az állkapocshelyzetet az ún. konstrukciós harapás segítségével biztosítjuk, melynek elkészítése az aktivátor vagy fixator előállításának egyik legfontosabb fázisa. Ennél a rendellenes fogazatot szerintünk olymódon kell összeharaptatni, hogy a felső és alsó fogsor középvonala egy függőlegesben legyen, az T. állandó nagyőrlők Angle I. oszt. helyzetben, az egyéni harapásmagasság pedig a Hoffer-féle adynamicus occlusióban. vagyis az állkapocs nyugalmi helyzetének megfelelően. Utóbbi feltétel biztosítása mellett a gyermekek hamar megszokják a készüléket. E követelmények szem előtt tartásával szerkesztettük meg a Csontos-féle harapásbeállítót (ezt az újításunkat külön közleményben ismertetjük.)
