Fogorvosi szemle, 1958 (51. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám

ÖTÉVES A FOGSZABÁLYOZÖ INTÉZET

7

Van egy statisztikánk, — eszerint 20% a kezelendő súlyos és sürgős esetek száma. A kezelés időtartama С/2—2 év. Ez nemcsak a főváros vonatkozásában áll fenn, hanem általános érvényű. Alapjában tehát az egész probléma acariesproblémánál is nagyobb, ha súlyt helyezünk, mint ahogy súlyt kell helyeznünk a megoldására. De van-e ennek lehetősége?

Megállapítottuk, hogy az egész kontingens ellátására erőnk kevés. Kapacitásunk távolról sem kielégítő, amiért is jelentékenyen beszűkítettük a szabályozás indikációját.

Ez nem megoldás.

Terveinket ki kell szélesíteni. Kapacitásunkat az igényeknek megfelelően fokozatosan kell növelni, ami természetesen csak az Intézet fokonkénti fejlesztése alapján lehetséges. A kérdés megoldásának ez a része azonban nem a mi kezünkben van.

Ami szorosan ránk tartozik, az éppen a tömegkezelésre alkalmas, munkamódszer kidolgozása.

Intézetünknek állandóan felszínen levő problémáját képezi a könnyebb, gyorsabb munka lehetőségének a kérdése. E tekintetben eredményesnek látjuk már azt is, hogy az aktivátor gyakori alkalmazásával máris alkalmasabb és általánosabb jellegű kezelési eljárásokat tudunk sikerrel alkalmazni, amely irányt fejlesztjük. Természetesen igyekszünk a kérdéshez egy másik oldalról is eljutni. Ahogy a cariesnél, nyilván az oki kezelésben és ennek általánosan alkalmazható metódusában rejlik a kérdés megoldásának kulcsa, úgy itt is univerzálisan alkalmazható gépezet vihetne közel a célhoz, ami e pillanatban utópiának tetszik. Mindenesetre vitás kérdés, hogy a cél elérésének vagy megközelítésének fennáll-e egyáltalán a lehetősége. De fel kell vetni a kérdést ha közel akarunk férkőzni ehhez. Az emberi találékonyság korlátlan és kiszámíthatatlan.

A profilaxis munkája itt is fontos tényező. Sajnos a konstitució befolyásolása áll legkevésbé hatalmunkban — a rossz szokásosok ellen viszont küzdünk. Itt van pl. egy kirakat-szekrényünk, mely a rossz szokások ártalmára figyelmezteti a közönséget. Az iskolafogorvosök is segítenek ebben. Bár ez mind nem elég. Tudjuk, érezzük. Arcgimnasztika az óvodákban, az óvónők kioktatása az ellenőrzésre igen fontos volna, azonban embert kíván, amellyel sajnos jelenleg nem rendelkezünk. Anevelők kioktatása is fontos a lényeges kérdésekre, igyekeznünk kell erősebben ráállni erre. Sajnos azonban csak bizonyos formában tehetjük meg; alkalmas módjait meg kell keresnünk, mert propagandisztikus hatásánál fogva a jelenben is fennálló munkatorlódás mellett az Intézet munkájának teljes megbénítására vezethet.

Tapasztalatainkat, munkamódszereinket több sikeres kongresszusi, intézeti nyilvános, valamint Stomatológiai klinikai előadásban, hozzászólásban és közleményben hoztuk nyilvánosságra.

Nyilvánosság előtt tartott előadásaink száma mai napig 27. Szaklapokban megjelent közelményeink száma 9. Ezek közül 4 jelent meg külföldi folyóiratokban. Intézetünk ötéves fennállása alkalmából megjelenésre váró cikkeink száma 6. Ezenkívül vezető technikusunknak, Csontos Istvánnak előttünk fekszik a Fogszabályozó technika című könyve, melyet a megjelenés lehetőségének hiányában litografálással iparkodunk sokszorosítani.

Ezzel azonban Intézetünk tudományos tevékenysége nem merült ki.

Az Intézet orvosai a szombati napokon kétórás csúsztatott szolgálatban rendszeresített megbeszéléseket tartanak, melyeknek tárgya irodalmi referátumok, esetmegbeszélések s önálló, nemegyszer szakirodalmi jellegű és nívójú előadások, sőt 2—3 ülésre kiterjedő előadássorozatok. Mai napig 28,