Fogorvosi szemle, 1958 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1958-04-01 / 4-5. szám
140 VÉGH JANOS DR. A Péterfy Sándor utcai Kórház-Rendelő (Mb. igazgató-főorvos : Oálócsi György dr.) Fogröntgenosztályának (Főorvos: Danziger László dr.) közleménye Öröklött részleges fogatlanság egy család négy tagjánál írta: VÉGH JÁNOS dr. A veleszületett részleges vagy teljes fogatlanság (hypodontia vera seu olygodontia seu anodontia partialis) mind a négy szegmentumban (tejfogaknál, maradófogaknál) igen ritka. Nálunk Szabó közölt 1920-ban egyetlen esetet. Erről az anomalia-féleségről szórványosak a tudományos beszámolók a külföldi szakirodalomban is. Különbözőek és nem egységesek az uralkodó tünetkomplexumok és a kórformák elnevezése is (Hein). Keletkezésében, kialakulásában különféle endogen és exogen faktor szerepel. Kiváltó ok lehet : a rachitis, fertőző gyermekbetegség, lues connatalis, tuberculosis, typhus abdominalis, malaria, pellagra, alkoholizmus, saturnizmus, nikotinabuzus. Felelőssé teszik még a belső szekréciót (thyreoidea, hypophysis, epiphysis, thymus), vagyis a hormonális egyensúly megbomlását (Szperánszkij, Weyers). Szerepel a magzatvíz megkevesbedése ( Végh G.), a fogazat kóros intrauterin differenciálódása, illetőleg a fogléc fejlődési zavara (Szabó) és végül, de nem utolsó sorban a közvetlen öröklődés (Thoma és mások). Fenti rendellenesség okát családi öröklékenységképpen tanította már 1840-ben Charles de Loude angol fogorvos is. Vagyis a részleges vagy teljes fogatlanság éppen úgy öröklődik, mint a diastema medianum, progenia, disztálharapás, fogívszűkülés, vastag alsóajak, ajakforma, az ajakpír szélessége, a zárt ajkak viszonylagos helyzete ; továbbá prognathia, haemangioma cong. her., dysplasia ectodermalis, dysostosis cleidocranialis (Thoma), Carabelli-íéíe csücsök, számfeletti fog, retentio, mély-, fedett-, nyíltharapás, a szájpad magassága, szélessége, szájpadredők száma, alakja, fejlettsége (Klenke), az állcsúcson előforduló gödörke (Fehér—Farkas), az állcsúcs kettőzöttsége és a mosolygödör (gelasinus, Végh) mindmegannyi öröklődő jelleg. A csirahiány, vagy fogcsíralesorvadás öröklődő jellegét legtöbb ismert szerző feltételezi (Battersby, Euler, Gáspár, Kardos, Stern—Granin, Schwarz, Thoma, Weitz). Öröklés szempontjából az anthropologiai vizsgálatok (Hotz, Okamoto, Kiyofusa), az ikervizsgálatok adtak értékes és döntő eredményeket (Salamon, Darányi, Szentbe). Külföldi szerzők közül meg kell említenünk: Praeger, Korkhaus, Minkoff, Ritter, Frölich, Noack, Verschuer, Weitz, Galton közismert ikervizsgálatait. Bizonyos esetekben az átöröklés átugorhat egy-egy generációt. A gének nem mindig mennek át változatlanul és ez számos ugrásszerűen jelentkező és tovaöröklődő anomalia magyarázatát adja meg. Emellett a külső környezet aktív hatásait is figyelemmel kell kísérnünk és számolnunk kell befolyásolásosával (Micsurin—Liszenko). Nemcsak mindkét szülő, de az ősök tulajdonságai is összevegyülnek az új egyedben, amelyet az ivarsejtek egyesülésekor végbemenő chromosoma osztódás és kicserélődés magyaráz meg (Rehák— Nagy). Részleges, vagy teljes fogatlanság esetén a klinikai vizsgálat nem szorítkozhat csupán a beteg gyermek, anya, avagy apa személyére, hanem lehetőség szerint ki kell szükségszerűen terjeszteni a családfakutatást a szülők, nagyszülők és a beteg gyermek testvéreire is, mert sok sajátosság egy generációban rejtve marad. Máskor viszont az öröklés kihagyás nélkül észlelhető (Schranz). Ennyit az öröklés kérdéséről.
