Fogorvosi szemle, 1958 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1958-04-01 / 4-5. szám
136 VÁMOS IMRE DR. Irodalom 1. Bercher et Cie : Pathologie Dentaire 3. Ed. Masson et Cie. 1950. — 2. Nagy— Rehák: Fogszabályozás. Budapest 1954. — 3. Schmidhuber: Luxation der Zähne. Kantorovitz Handwörterbuch. Barth-Meusser 1931. — 4. Thoma : Oral Pathology. 4. Ed. Mosby 1954. П. Б p у c T : Повторный прорыв забое, люксированных внутри верхней челюсти. Dr. Р. Bruszt: Reappearence of teeth intruded into the maxilla. Dr. P. Bruszt: Wiedererscheinung in die Maxilla luxierter Zähnen. Cím, : Baja, Attila и. 6. A Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogászati klinikájának közleménye (Igazgató: Balogh Károly dr. egyet, tanár.) A foglepedék és caries viszonya írta: VÁMOS IMRE dr. A foglepedék problémája számos szerzőt foglalkoztatott. Az eddig megjelent közlemények nagyobb hányada mégis inkább klinikai megfigyeléseket, nem pedig vizsgálati eredményeket tartalmaz. Ennek oka, minden bizonnyal ■a fogakról nyerhető lepedék kis mennyisége, mely a vizsgálatot nehézkessé, •sok esetben lehetetlenné teszi és speciális, kismennyiségek vizsgálatára is alkalmas methodikát igényel. A lepedék sajátságai. Leggyakrabban a frontfogak gingivális harmadában labiálisán láthatjuk. Előfordul azonban bukkálisan a praemolárisokon, sőt molárisokon is, de sokkal ritkábban. Néha a fogaknak nemcsak a labiális és bukkális, hanem a palatinális, illetve linguális felszínére is ráterjed. Leggyakoribb kisgyermek- és iskoláskorban. Színére vonatkozólag azt mondhatjuk, hogy legtöbbször barna, majd zöld, végül narancssárga lepedéket látunk. A fentieken kívül ritkán ugyan, de más színben is jelentkezhet. A fogakról nehezen távolítható el. Eltávolítás után hamar recidivál. Desztillált vízben és physiológiás NaCl-ban nem mindig, de lúgos közegben majdnem kivétel nélkül oldódik. A pubertással rendszerint megszűnik. Ennek pontos magyarázatát még nem tudjuk, valószínű, hogy a hormonális funkciók megváltozásával, vagy esetleg a zománc érésével van összefüggésben. A lepedékre vonatkozó néhány irodalmi adat. Miller a lepedék keletkezésében fontos szerepet tulajdonít a chromogen baktériumoknak. Gins speciális baktériumot „Baktérium melaninogenicum”-ot feltételez Schmid szerint a lepedéket a Leptothrichea buccalis okozza. Torell megállapította, hogy vaskötés folytán a zománc ellenállóképessége a lepedékes fogakon megnövekszik. Leimgruber az oxidáció folytán elszíneződött, valamilyen a nyálban jelenlévő faktort okol a lepedék létrehozásáért. Ugyancsak Leimgrubernek sikerült a barna lepedékben rhodankáliumot kimutatnia. Angolszász szerzők szerint a lepedék feltehetően gingivális vérzésekből eredő haemoglobin-származékok és baktériumok szövedéke, melyek között nagyszámban vannak Leptothrixek. Klinikai megfigyelés alapján több szerző közölte, hogy a foglepedéknek összefüggésben kell lennie a cariessel. Az ezzel kapcsolatos általam ismert ada
