Fogorvosi szemle, 1958 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1958-04-01 / 4-5. szám
122 KOVÁCS ZOLTÁN DR. rágóéléről a selyem fonal lecsúszna, az él közepén kis bemélyedést köszörültem a fonal biztosítására. Az így a drótligatúrán elől és hátul átvezetett fonal két végét a rágóélen sebészi csomóval kötöttem össze, miáltal a fogat alveolusába a lehetőség határáig erősen benyomtam. A beteg négy hét után a selyemfonalat átrágta, de ekkor a fog már annyira szilárd volt, hogy újabb selyemfonal bevezetésére nem volt szükség, a drótligatúra ellenben még hónapokig a szájban maradt. Azóta másfél év telt el. A fog jelenleg szilárd, kopogtatási hangja a szomszédos fogakéval azonos, tehát csontosán benőtt és ugyanezt mutatja a R. kép is. A fog működése azonos az ép fogéval. Az elmondottak alapján kívánatosnak tartom, hogy a replantatio műveletét, amellyel sok esetben lehet egy már elveszettnek tartott fogat még évekre megmenteni és ezáltal a beteget protesis viselésétől megkímélni, vezessük be a mindennapi fogorvosi ténykedéseink sorába. Irodalom Fritz Schön : Die Wiedereinpflanzung von Zähnen. Barth kiadás. Lipcse. 1954. — Schmidt: Reimplantation. Dtsch. Stomat. 1952. Проф. Г. Морели: О реплантации. Prof. G. Morelli: Replantation. Prof. G. Morelli: Über die Replantation. Közlemény a Budapesti Orvostudományi Egyetem Stomatológiai Klinikájáról. (Igazgató .Balogh Károly dr. egyetemi tanár, az orvostudományok doktora) Fogelőtörés és az életkor összefüggésének grafikus ábrázolása írta: KOVÁCS ZOLTÁN dr. Fogelőtörés ismerete fontos : diagnosztikai, gyermekfogászati, gyermekgyógyászati, orthodontiai, röntgenológiai, igazságügyi stomatológiai és antropológiai szempontból egyaránt. 1829-ben Lészai Dániel (1), magyar fogorvos volt az első, aki alapos és még ma is helytálló vizsgálatokkal igyekezett tisztázni a fogelőtörés és az életkor között fennálló viszonyt. Megjegyzendő, hogy angol-szász irodalom E. Saunderst (2), tartja e téren úttörőnek, aki 1837-ben, tehát csak 8 évvel később foglalkozott e témával. Azóta nagyszámú közlemény jelent meg, a fogak előtöréséről, közülük csak azokat soroljuk fel, akiknek adatait ebben a közleményben felhasználtuk. Ezek : Gödény (3), Wourinen (4), Dahlberg (5), Bőse (6), Stones (7), Heilman (8),. Klein (9), továbbá Fulton (10), és Korkhaus (11). Az említett vizsgálók adatai alapján ma már ugyan kialakult a fogak előtörésének idejére vonatkozó álláspont, ez azonban nem tekinthető véglegesnek. A fogak előtörését és az életkor viszonyát legtöbbször táblázatokban foglalják össze. Ezeken kívül az irodalomban és a tankönyvekben különböző más ábrázolási módokat is találunk. Sicher—Tandler (12), Hattyasy (13), КиЫк (14), Törő (15), Szentbe (16). Lészai (1), már 1830-ban ábrát szerkesztett a fogak előtörési idejének rögzítésére, amelyen az alsó és a felső fogsorív látható a fogakkal. Az ábrán a
