Fogorvosi szemle, 1958 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1958-04-01 / 4-5. szám
AKRILÄT HIDAK ELSZÍNEZŐDÉSE 119 a homlokzat stabilitását, ha a gyűszűkoronák nyaki harmadában — ugyancsak kwonafelvágó fúróval — fekvő „V” betű alakban, két kis átvágást végzünk. így e művelettel, magából a koronafalból, két helyen kis fémtüskéket képezünk, melyeket a korona belseje felől kissé előre nyomunk. A tüskék alá préselendő akrilát a nyaki harmadban rögzíti a homlokzatot, tehát éppen ott, ahol arra leginkább szükség van. A tüskék hegyei a korona középvonala felől approximál felé nézzenek (6. ábra 2). A tüskék kivágása, — ha megfelelő helyen és kis területen végezzük a műveletet — nem csökkenti a korona stabilitását. A váz letisztítása után elvégezzük a fedőlakk gondos felkenését, akrilátporral való behintését, száradás után pedig a beégetést. Beégetésre legmegfelelőbb a hőlégsterilizátor, ahol a hőfokot ellenőrizhetjük. Infravörös lámpákkal felszerelt szekrényben még gyorsabban elvégezhetjük e műveletet. A beégetés befejeztével a kész vázat visszahelyezzük a gipszmintára, illetve az abban ülő csonkmintákra. Ez után következik a kozmetikus homlokzat viaszból való kimintázása. A vállat fedő rész mintázásakor vigyázzunk arra, hogy a viasz ezt a területet tökéletesen fedje. Ha így járunk el, a kipréselendő akrilátfelület és a váll között a hézag csak mikroszkopikus lesz. Ha erre nem ügyelünk, a cement kioldódik, az akriláthomlokzat nyaki része elszíneződik, a fogon szuvasodás keletkezik (Kende). Küvettában végzendő beágyazás után a vázról maradék nélkül lefőzzük a viaszt és rápréseljük az akrilátot. Megjegyzendő, hogy a legcsekélyebb viaszmaradvány miatt idővel ugyancsak elszíneződés jöhet létre. A leírt elvek akkor is érvényesíthetők, ha hídhorgonyként, homlokzatos koronán kívül csaposfog, vagy bármilyen más horgonyféleség szerepel. A hídtest mintázását mindig az esetnek megfelelő módosításokkal végezzük el. E módszer előnye tehát elsősorban az, hogy az akriláthomlokzatot nagy erővel rögzíti a fémalaphoz. Ha jól végeztük el a munkát, évek múlva sem látunk elszíneződést. (E módszer alkalmazása kozmetikai szempontból is előnyös, mivel a homlokzatos koronák kereteit a hídtest felé néző oldalakon elhagytuk, e helyen a fogközöket mélyebben tudjuk bevágni, az akriláthomlokzatba. Ezáltal a fogak szeparáltsága jobban érzékeltethető. Ugyanez ok miatt a híd egyes fogainak beosztása is könnyebbé válik. Technikai szempontból az aránylag könnyű kivitelezhetőségen kívül előnyös még az is, hogy elmarad a hídtest nyelves forrasztása. Ez főleg helyszűke esetén hasznos.) Meg kell említenem végül az akriláthomlokzat kopását is, mint oly tényezőt, amely idővel ugyancsak elszíneződéshez vezethet. Ennek nem annyira a rágás mechanikus tényezője az oka, hanem a fogkefeártalom. Főleg kemény (nylon) kefe és durva szemcséjű fogpor használata okozhat már egy-két év után is észrevehető kopást. Ezen a bajon szájban polimerizálódó akrilát rápréselésével könnyen segíthetünk. összefoglalás Új vizsgálati módszert közöl, mely grammsúlyban méri meg azt az erőt, mellyel az akrilát-hídanyag 1 cm2 alapú fémlemezhez tapad. Kimutatja, hogy fedőlakk céljára csak a beégetőlakkok felelnek meg. Ilyen típusú, nagy tapadási erővel bíró lakkot ismertet. Statikai megfontolások alapján tervezett hídvázat ír le. Ezen váz maximális retentiót biztosít az akriláthomlokzat számára. Először stancolt, vagy öntött gyűszűkoronákat készít, majd ezekhez hegeszti, illetve forrasztja az egy-darab viaszból mintázott és egydarabban öntött vázrészt, mely a homlokzatos koronák keretéül szolgáló
