Fogorvosi szemle, 1958 (51. évfolyam, 1-12. szám)

1958-04-01 / 4-5. szám

104

GYÖRGY IZABELLA DR.

szövetek gyengesége, a csecsemő mesterséges vagy helytelen táplálása és nem megfelelő gondozása váltja ki.

II. A második csoportba tartozó rendellenességeket a fennálló rossz szokások — különböző tárgyak, elsősorban az ujjak szopása, fogcsikorgatás, nagy nyelv, szájlégzés, beszédhibák — az aetiologia szempontjából nehezen elemezhetővé teszik. A különböző irányú eltérések fedik egymást és tarka képét adják az okklusiós anomáliáknak. Az ujjak szopása nemcsak pszichikai szükséglete a kisgyermeknek, hanem egyesek szerint egy öntudatlanul használt szabályozó készülék, de természetesen rossz irányban alkalmazza a fokozott izomerőket.

5. ábra. Vertikálisan és szagittálisan nyitott harapás, az alsó front retruziójával. Distalharapás kialakulóban. Az ujjszopás a praemaxillát egészében előretolta

6. ábra. Fedőharapásos mélyharapás, szagittalis nyitott harapás, ami a felső front, elsősorban a praemaxilla előretolásával és az alsó front retruziójával alakult

7. ábra. A fogsorokat nem lehet centrális okkluzióba hozni

8. ábra. Vertikálisán nyitott és baloldali keresztharapás

Egy fennálló anomáliát — legtöbbször az őrlőmozgásokat gátló mélyharapást — igyekszik korrigálni s a már meglévő rendellenességre egy másik irányú eltérést vetít (5. és 6. ábra).

Tapasztalatunk szerint az ebbe a csoportba tartozó anomáliák egy részénél nehezen állapítható meg centrális okklusio. Ez sokszor a gipszminták összeállításánál sem sikerül. Nem tudjuk a fogsorokat úgy összeállítani, hogy az alsó és felső őrlőfelszínek egyszerre találkozzanak mindkét oldalon. Ezt Szentbe úgy magyarázza, hogy ,,a nap nagyrészében az interpositum megváltoztatja az egyensúlyt. A fogak helyzetét meghatározó tényezők közül a csücsök-barázda harapás irányába hatók nem tudnak kellőképpen érvényesülni.“ Mivel az ilyen fogsorzáródási rendellenességgel bíró gyermekek mind