Fogorvosi szemle, 1958 (51. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám

ÖTÉVES A FOGSZABÁLYOZÖ INTÉZET

3

Ennek is megvan a maga története.

1949 januárjában Bakács Tibor, a Főváros akkori tisztifőorvosa úgyszólván egész váratlanul, teljesen egyéni gondolatból fakadó elhatározásból előadást tartott a Stomatológiai Klinikán, a fogak állásbeli rendellenességének nagy száma és a szükséges teendők kérdéséről. Nagy hallgatóság jelenlétében tartotta meg előadását, nagy sikere is volt. A fogszabályozás bevezetésének intézményes megoldását az összes hozzászólók egyformán fontosnak tartották. Ezzel az előadással merült fel először komoly formában ez a kérdés, s már ezentúl nem is került le a napirendről, sőt Bakács gyakorlatilag is úgy intézkedett, hogy 2 iskolafogorvosunk a Klinikán a fogszabályozást megtanulja. Ezek közül az egyik, Wesniczky dr., ki jelenleg Intézetünkben műszakvezető főorvos, kisebb szabályozásokat is végzett ezután iskolafogorvosi beosztásában, és ezek a kezelések igen népszerűvé váltak körzetében.

Mint tényt említem meg, hogy Bakács előadásán, mint a fővárosi iskolafogászati ellátásnak akkor már vezetője, magam is felszólaltam, említett adataimmal támogatva Bakács előadását. Azanomáliák 72%-os számára vonatkozó bejelentésem a jelenlévők nagy része számára hihetetlenül hangzott. Ennyire nem volt akkor helyes fogalma senkinek a foganomáliák elterjedésének számarányáról. Éppen ez indított arra, hogy újabb vizsgálatokkal korábbi vizsgálataimat ellenőrizzem, amikor is az egyik belvárosi iskolában nem egészen 600 tanulót vizsgáltam meg, s az anomáliákat hozzávetőlegesen, súlyosságuk szerint is osztályoztam. Az eredmény : 85% a foganomáliával terheltek száma. 37%-nál ajánlatos, 15%-nál szükséges, vagy feltétlenül szükséges a fogszabályozás.

Ami döbbenetesen hatott : a tanulók több mint 5%-ánál sokszor szinte ijesztő, az arckifejezésben is erősen megnyilvánuló, alaki és funkciós szempontból legsúlyosabb fogazati torzulás állott fenn, amely állapot jellemzésére valóban csak a szájnyomorék kifejezés találó.

Az 1951. évi fogorvosi kongresszus már a fogazati anomáliák kérdésének jegyében zajlott le. A kongresszus felkért előadója ugyancsak Bakács volt, aki a kérdést minden vonatkozásban, teljes egészében ismertette. Ezen a kongresszuson olyan határozati javaslat született, melynek alapján a szakcsoport megállapította a fogszabályozó ellátás intézményes bevezetésének szükségét.

Azonban határozat csak határozat. Hogy az valósággá változzék, ahhoz általában még sok kell. Döntő ha valaki, a maga helyén kellő pillanatban elhatározottan s okosan cselekszik.

Ez történt, amikor a felszínre került gondolattal már szenzibilizált Hídvégi dános — adott pillanatban ugyancsak egészen egyéni intencióból — egy rendelkezésre álló igen tekintélyes összeget az Egészségügyi Minisztérium részéről a felállítandó Orthodontiai Intézet számára biztosított.

A továbbiakban Hídvégi már úgy járt el, mint a telekvásárló, aki kinézte magának a megfelelő telket, nagy óvatossággal körüljárja naponta, latolgat, fontolgat, sőt a barátait is elcipeli oda, ahogy velem és Karossával történt, s a végén lecsap rá. így történt, hogy 1951 őszén a véletlen folyamán akkor ürült alkalmas helyiségeket birtokba véve, a mai Fogszabályozó Intézet felállítását s annak a Fővárosi Iskolafogászat keretébe való beillesztését tető alá hozta. Ebben közreműködött Károssá, aki a kérdést teljes lélekkel magáévá tette, s hatásosan képviselte a Fővárosi Tanács felé.

Mindezek után az Egészségügyi Minisztérium 1951 őszén a Fővárosi Tanácshoz intézett leiratában intézkedik a Fogszabályozó Intézet felállítása ügyében és abban megszabja az Intézet feladatát és működésének jellegét.