Fogorvosi szemle, 1957 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1957-01-01 / 1-2. szám

NOVOCAIN CENTRALIS HATÁSA 33 A Debreceni Orvostudományi Egyetem Gyógyszertani Intézetéből (Igazgató : Vályi-Nagy Tibor dr. egyetemi tanár) és Stomatológiai Klinikájáról (Igazgató : Adler Péter dr. egyetemi tanár) ^ Adalékok a peripheriásan adott novocain centralis hatásához I. Hatása a liquornyomásra és átmenete a Iiquorba írták : KELENTEI BARNA (1 r. és A D L E R - H R A D »C К Y CLAUDIA (1 r. A procaint* — helyi érzéstelenítő hatásától eltekintve — újabban ered­ményesen alkalmazzák a baleseti és műtéti sokk kezelésében (1, 2, 3), intra­vénásán adják további cardiális ritmuszavarok leküzdésére (4). A procain eme hatásainak mechanizmusa még tisztázatlan, de feltételezik, hogy a kedvező gyógyeredmények perifériás és esetleg centrális idegi regulációk befolyásolása útján jönnek létre (5). Hatását a központi idegrendszerre a leptomeninx erein sympathicus izgalomra létrejövő contractio kivédése magyarázhatja (6). Ezen felül azonban — amennyiben átjut a haemato-encephalikus gáton — közvetlen hatást is fejthet ki a központi idegrendszer különböző részeire. A procain hatását a haemato-encephalikus gátra számosán vizsgálták (7, 8). E vizsgálatok elsősorban arra terjedtek ki, miként befolyásolja a procain különböző — nagymolekulájú — anyagok átjutását a vérből a Iiquorba. Történtek vizsgálatok az intrathekálisan adott procainnak a liquorgáton át történő kiválasztását illetően is (9). Tudtunkkal azonban olyan vizsgálat csak elvétve történt, amelynek tárgya magának a procainnak átjutása eme gáton a vérből a Iiquorba. Ismereteink hiányát kiküszöbölendő és közelebb férkőzendő a procain esetleges centrális hatásainak mechanizmusához vizsgáltuk : 1. az i. V. adott procain átjutását a vér-liquor gáton nyúlon és macskán ; 2. valamint a liquor-tensio változását ennek következtében. Metodika: A kísérleteinkhez 20 nyulat és 18 macskát használtunk, átlagsúlyuk 2,5 kg volt. Az állatok i. v. 5—10 mg/kg procain hydrochloridot kaptak ; a kísérletekhez eredeti Bayer készítményt (Novocain) használtunk, melyet physiol. NaCl-ben oldottunk. 5, 10, 15, 30, 60 és 120 perccel az i. v. adott procaininjekció után a cysterna cerebello-medullarisból liquort vettünk ; az egyszerre levett liquor mennyisége 0,5—1,0 ml volt. Egy állatból kettőbél több ízben liquort nem vettünk. A macskákat chloraloseval altattuk (0,11 g/kg i. v.), a nyulak altatót nem kaptak. A levett liquorban biológiai módsze­rekkel vizsgáltuk a procain jelenlétét : 1. Bülbring—Wajda (10) módszerével tengerimalac hátbőrén intrakutan injekció után az érzéskiesés bekövetkeztét, kiterjedését és eltűntét vizsgáltuk, amiből megállapítottuk az érzéskiesés időtartamát. Kontrollként előzetesen novocainnal nem kezelt állatok liquorának, valamint physiol. NaCl és 1% procain oldatnak eme hatását ugyanazokon a tengerimalacokon egyidejűleg követtük. 2. Néhány esetben béka ideg-izom-készítményen meghatároztuk Du Bois—Reymond féle szánka-induktóriummal (11) a levett liquor motoros idegvezetést bénító hatását, melyet normál-liquor és 1% procain hatásával hasonlítottuk össze. Szemben az eddigelé szokásos módszerrel, amely a két *Ujabban a gyárilag védett „Novocain“ megnevezés helyett „Procain“ használatos.

Next

/
Thumbnails
Contents