Fogorvosi szemle, 1957 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1957-01-01 / 1-2. szám
A ROZSDAMENTES ACÉLKORONA 25 Közlemény a Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogászati Klinikájáról és a Vasipari Kutató Intézetből A rozsdamentes acélkorona néhány metallográfiái és technológiai vonatkozása Irta: HUSZÁR GYÖRGY d r. és FŰCHS ERIK oki. kohómérnök A fogorvosi szakirodalom a kétrészes, öntött rágófelületű borító koronát pontosabbnak és időállóbbnak tartja a húzott koronánál. Adottságainknál fogva mégis leggyakrabban saválló és rozsdamentes (austenites szövetszerkezetű) krómnikkelacélból készítünk húzott borító koronákat. Hátrányos tulajdonságai miatt szükségesnek látszik, fogpótlásaink minőségének javítása érdekében, a húzott korona előállításának és különösen hibaforrásainak beható tanulmányozása. Koronahüvelyeink anyaga Az első fogászati célra gyártott saválló acél, mint ismeretes, a Wipla volt. Hazánkban az elmúlt években a phorzheimi Dentaurum cég Remanit elnevezésű lemezeiből gyártottuk a koronahüvelyeket. Újabban a francia Schneider—Creusot cég anyagát használjuk fel a hüvely gyártására. A Wipla prospektus, ill. saját vegyelemzéseink szerinti összetételüket az 1. táblázat foglalja magában. 1. táblázat Anyag c% Cr% Vj о/ Cr + Ni% Wipla .................................................. 0,07 18 8 26 Remanit ............................................. 0,05 Ifi,5 10,01 26,51 Schneider-Creusot ........................... 0,08 15,1 10,54 25,64 A fogászati acélötvözetek kémiai behatásokkal szembeni ellenállóképességüket króm és nikkel tartalmuk passziváló hatásának köszönhetik. Valóban savállónak kb. 25% króm-nikkel tartalomtól tekinthetők. Amint a táblázatból is kitűnik, ezt a követelményt mindhárom ötvözet kielégíti, esetleges hibák oka tehát általában nem az összetételben keresendő. A koronahüvelyek szokásos előállítási technológiája A fogtechnikai laboratóriumban az acélkoronákat félkészgyártmányokból. ún. hüvelyekből készítik. Ezeket a hüvelyeket fémipari üzemek állítják elő hengerelt acéllemezből olymódon, hogy a lemezből tárcsákat vágnak ki s ezekből mélyhúzássál, műszaki kifejezéssel élve csészéket húznak (l.a, ill. Ъ ábra). Megfelelő lágyítás (l.c ábra) után újabb húzás (1 .d ábra) majd újabb lágyítás következik. Esetleg még néhány közbenső lépcsővel jutnak az 1. e ábra kész hüvelyéhez, aminek felületéről az utolsó lágyítás és a szélek lecsiszolása után a sötét színű oxidréteget, a revét savval oldják le. Lesavazás és leszárítás után a koronahüvely a fogtechnikai laboratóriumokban felhasználható (1./ ábra).
