Fogorvosi szemle, 1957 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1957-01-01 / 1-2. szám
KOMBINÁLT LENYOMAT 23 nél ezek az oldalmozgások az emelőhatást még jobban érvényesítik. Szabadon süllyedőnél ezek a tolóhatások részben kiiktatódnak, részben pedig jelentősen csökkennek. Összefoglalva a fentieket : a Icapocsrendszerrel egybekészített prothezis hibái a következők lehetnek : A fogaktól távolodó részeken egyenlőtlen süllyedést okoz. A maradékfogakra döntő és emelő hatást gyakorol. A fognyakon fekvő prothezis a gingiva marginálist károsítja. Süllyedéskor maradékfogakat szétnyomja. Merev rögzítéskor a nyálkahártya természetes rugalmasságának érvényesülését akadályozza. Ék hatás miatt a prothezis gyakori törése lép fel. Az osztott prothezis előnyei: 1. A maradékfogakat sínezi. 2. A billegést, az emelőhatást és a maradékfogak különbözők árosodását kiküszöböli. 3. A prothezistest szabad, egyenletes, vertikális süllyedését semmi sem akadályozza. 4. Az oldalirányú tolóhatásokat is nagymértékben csökkenti e szabad süllyedés. 5. Sorközi hiányokat a tovafutó kapocsvázon süllyedésmentesen pótolja. 6. A rágás megszűntével a nyálkahártya rugalmassága érvényesül, s a nyálkahártya a prothezis nyomása alól felszabadul. Hátránya előnyeihez képest elenyésző; a laboratórium részéről nagyobb precizitást kíván. Oly esetekben, ahol a maradékfogakat fokozottabban kímélni akarjuk, vagy ahol a normál prothezisek már eleve kudarcot ígérnek, igen jó eredménnyel alkalmazható az osztott prothezis. Budapest, V. Akadémia utca 9. Közlemény a Központi Stomatológiai Intézetből (Igazgató: Kende János dr.) Kombinált stents-imprex lenyomatvétel írta : EEHÁK К U D 0 L F rt r. Pontosan ülő fogorvosi munkát csak kifogástalan lenyomat után készíthetünk. Kétségtelen, hogy a gipszlenyomat az esetek nagy százalékában megfelel. A gyakorlatban azonban adódhatnak helyzetek, amikor jó gipszlenyomatot nem tudunk venni. Így van ez az orthodontiában nyugtalan gyermekeknél és a protetikában részleges protéziseknél. A gipsz mellett feltétlenül szükségünk van még plasztikus lenyomatanyagokra is. Ezek közül legjobban az alginátok váltak be, amiért is kissé részletesebben tárgyaljuk. Az alginátokat részint Észak- és Nyugateurópa, részint Keletázsia fövenyes tengerpartjain tenyésző algákból nyerik. Fogorvosi lenyomatanyagul különösen az európai barna algák váltak be. A tengerparti algák nyúlós, kocsonyás alapanyaga az ún. algin lúggal és savval kezelve oldhatatlan anyagot : alginsavat ad, melyet már vagy száz évvel ezelőtt előállítottak. A modern kémia feltárta ezt az oldhatatlan anyagot és vízben jól oldódó sóját, a nátriumalginátot bocsájtotta a fogorvosok rendelkezésére. A nátriumalginát molekulasúlya igen nagy és az óriásmolekulák vizet igen erősen adszorbeálnak. Vízben oldva tapadós, sűrű, kocsonyás kolloid oldatot szolgáltat. A kolloidok jellemző tulajdonsága, hogy oldatukból különféle módszerekkel könnyen kicsaphatok. így könnyen kicsapódnak, ha oldatukba sok elektrolitét viszünk be, valamilyen só alakjában. Ezt a műveletet kisózásnak hívjuk. A kisózott nátriumalginát oldat, gélállapotba kerülve, mintegy szilárd halmazállapotban van, igen rugalmas, szívós és plasztikus testet ad, mely fogorvosi lenyomat céljára igen jól bevált. Az első ilyenfajta készítmény a Zelex volt, mely már 1940-ben forgalomba került.
