Fogorvosi szemle, 1957 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1957-01-01 / 1-2. szám

14

MÁRKUS LÁSZLÓ DR.

Az allergiás t. n. éppen úgy, mint az egyéb eredetűek, ugyancsak parox izmusokban jelentkezik és remissziókra, recidivára is hajlamos, azonban az allergiás gyulladás által okozott neuralgia reverzibilis. A beteg egyéni, vagy családi anamnezisében az allergiás megbetegedésekre való hajlam rendesen kimutatható. Neuroallergiás kórkép esetében feltehető, hogy a gyulladás nem mindig ugyanazon idegtörzsre lokalizálódik, hanem a gyulladásos folyamat helyét változtatva, időszakonként más-más idegágra terjed ki. Ismertetni kívánt esetünknél is az 5 év óta fennálló fájdalmak, hol a n. ischiadicus területén, hol a lumbosacralis, hol pedig a thoracodorsalis tájakon jelentkeztek, míg végül, teljes intenzitással a trigeminus III. ágára lokalizálódtak. A „teljes intenzitás“-sal kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy ez nem a folyamat súlyosbodását jelzi, csupán azt, hogy a fájdalom ingerekre, az összes érző idegek közül a trigeminus reagál a legerősebben.

A fogászati és a szájsebészeti gyakorlatban sokszor kell döntenünk abban a kérdésben, hogy a neuralgia dentalis eredetű-e. Az esetek nagyobb részében — különösen ép fogstatus mellett -— nem ennek a kérdésnek az eldöntése szokott nehézséget okozni, hanem sokkal inkább az, hogy neuralgiával, vagy neuritisszel állunk szemben. Ép anatómiai viszonyok mellett eszenciális neuralgiára kell gondolnunk, ha a fájdalom féloldali, csak egy ág beidegzési területén és paroxizmális rohamokban jelentkezik. Jellemző, hogy sokkal gyakrabban érinti a II., vagy III. ágat, esetleg mindkettőt, mint az 1. ágat. A roham kiváltására már a legcsekélyebb mozgás, mint pl. a nevetés, szájnyitás, rágás, sőt néha még az érintés is alkalmas. Főképpen az idősebb kor betegsége. Fiatalabb egyéneknél gondosabban kell kizárnunk a másodlagos (kauzális) neuralgiát, a neuritiszt és a hisztériát.

Xehezebb a helyzetünk a másodlagos t. n.-nál, mikor a beteg az épnek látszó fogára, vagy állcsontterületére lokalizálja fájdalmait, vagy ellenkezőleg ha fájdalmainak helyét nem képes pontosan megjelölni. Ilyenkor, ha nem gondolunk állergiás eredetű neuralgiára, sokszor — a beteg rábeszélésének engedve — nem csak a még kezelhető szuvas, de igen szokszor ép, élő fogai is áldozatul esnek, természetesen a kívánt eredmény nélkül.

Fogászati szempontból bennünket főképpen a trigeminus II—III. ágának másodlagos neuralgiája érdekel, mert figyelmünket nem csupán a fogbéllobos, vagy arra gyanús fogakra, hanem a régebbi fogeltávolítások után visszamaradt hegekre, atrófiás állcsontoknál a csont felszín egyenetlenségeire, a canalis mandibulárisnak a felszínhez való közelségére, protézis viselésénél pedig az alaplemez és a foramen mentale viszonyára is ki kell terjesztenünk.

Az alábbiakban két másodlagos t. n. érdekes esetét ismertetjük :

I. eset. V. F. 47 éves lakatos 5 év óta áll ideggyógyászati és reumatológiai kezelés alatt. Betegsége ischiassal kezdődött, később a lumboszacrális tájékon, majd a lapockák közötti területen, végül 1% éve a bal arcfélen jelentkeztek neuralgiás jellegű fájdalmak. Betegsége végül olyan mértékben súlyosbodott, hogy rövidebb megszakításoktól eltekintve, I éve van betegállományban. Rohamai rendszertelenül, de naponta többször ismétlődtek. Fájdalmai sokszor „tűrhetetlenségig“ fokozódtak. Fájdalmai a bal halántéktájtól, az arcon át, az állcsúcsig terjedtek. Roham alatt alsó és felső fogsorában heves fájdalmakat érzett. Erőbeli állapota leromlott, mert rohamoktól való félelmében, sokszor napokig nem evett. Az eddigi kezelések nem jártak eredménnyel, vagy csak átmenetileg hoztak javulást. Rohamai az utóbbi időben annyira atipusosak voltak és lelkileg annyira megtörték a beteget, hogy „encephalopathia, depressio, aggravatio“ diagnosissal a bajmegállapító osztályra került és innen küldték szájsebészeti vizsgálatra.