Fogorvosi szemle, 1957 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1957-05-01 / 5-6. szám
142 SKALOUD FERENC DR. Nem fordítottak így kellő figyelmet arra, hogy az allenthesisek a különböző emberi szövetek között és ezenkívül még a különböző testtájékok azonos szövet elemei között is, különböző módon viselkedtek. Koponyatető pótlásainál közismert tény volt már régen, hogy a periosteum (a galea aponeutorica) alá sikerrel lehetett fémlapokat, kaucsukot, acrylátot beültetni, ami évtizedekig helyén maradt, még szövetkárosító anyagok esetében is. A második világháború utáni években az orthoped sebészetben már kiterjedten használták eredménnyel a Vitalliumot és az akrilátot a combcsontfejecs pótlására. Hamarosan az állcsontsebészetben is elterjedett az allenthesises pótlás, de itt már jóval kevesebb sikert mutatott fel. Bár kétségtelen, hogy sok éve beültetett allenthesisek állnak észlelés alatt, amikkel mandibulát pótoltak és tökéletesen reactiomentesen helyükön állanak. Itt mégis sokkal nagyobb a sikertelen esetek száma, mint az emberi szervezet egyéb szöveteinél. Éppen ezért nagy feltűnést és kétkedést keltett 1949. évben Goldberg és Gershkoff első közleménye, amely vázalappal bíró Vitallium fémfogak sikeres beültetéséről számolt be, az állkapocs periosteuma alá. Mint később megállapították, az eljárást Dahl közölte elsőnek, erről azonban mindeddig senki nem tudott közelebbit. Rövid néhány évi kétkedés után szerte a világon megindult az új eljárás bevezetése, ami, mint ma már láthatjuk oly eredményeket mutatott fel mindenütt, hogy egyszerű tagadással már nem térhetünk felette napirendre. Klinikánkon már 1948 óta folyik rendszeres megfigyelő munka a krómkobalt ötvözet alkalmazásának megfigyelésére az állcsontsebészet területén. A nagyszámban végzett Vitallium drótvarratok behelyezésével kezdődött, majd szisztematikusan, az összes külföldön is alkalmazott pótlási módszereket kivizsgáltuk. Ma már nálunk több százra rúg a Vitallium csontvarratok száma. Ezenkívül számos állkapocs pótlást és állkapocsizületifejecs pótlást is végeztünk. 1952-ben első ízben végzett subperiostealis fémfog beültetés után eddig 56 különböző eljárású subperiostealis beültetést végeztünk. Műtéteinket, vizsgálatainkat számos szövettani vizsgálattal egészítettük ki és ma már egy határozott álláspontot foglalhatunk el ebben a kérdésben, de még most is azzal a fenntartással, hogy a sikerek biochemiai, biológiai és histológiai okát nem állapíthatjuk meg teljes egészében pontosan. A többszáz vitallium drótvarrat 2—3 sikertelen esettől eltekintve teljesen reactiomentesen van beültetési helyén. Sokkal kevésbé sikeres az állcsontpótló állenthesisek műtété. Az összes beültetett allenthesiseknél messze magasabb számú sikeres beültetést észleltünk azonban a subperiostealis fémváz beültetéseinknél. Itt fel kell merülnie annak a gondolatnak is, hogy a szövetbarát tulajdonságokon kívül (hisz majdnem minden esetben ugyanaz az ötvözet került beültetésre) vannak az emberi szervezetben olyan helyek is, ahol a szövetek különleges biológiai és mechanikai tulajdonságaik miatt alkalmasak a helyesen készített és kiterjesztett fémallenthesisek belültetésére és ezeknek évekig reactiomentesen való eltűrésére. A fogászatban sikerült elsőnek oly fémallenthesis sikeres beültetése, amelynél a szövetek mélyében ültetett allenthesis a kültakarón áthatolva a külvilággal érintkezik. Semmiféle más testrészen és egyik orvosi szakmánál sem sikerült ily módon fémallenthesist beültetni, mert a külvilággal érintkező idegen test a szövetek mélyében vezette le az infectiót. Ez megint kétségtelen bizonyítéka annak, hogy a szövet specialis functiója is számításba veendő az allenthesisek beültetésénél. A szájnyálkahártyá-
