Fogorvosi szemle, 1957 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1957-03-01 / 3-4. szám
KÖNYVISMERTETÉS 125 egy a szerző által összeállított CaC03-os készítményt (Calmog) esetleg állati szénnel (Carbo-Calmog), melynek fájdalomszüntető, vérzéscsillapító és gyulladásgátló hatását dicséri. Az antiseptikusan ható anyagok közül ideiglenes kötésre az újabb anyagok közül t. k. az antrachinon-glykosidákat tartalmazó pyralvex-et, (Schw. Serum- und Impfinstitút); a phenylhydr. baricumot (Merphen); az utóbbit, sulfamidot és jodofor mot tartalmazó apicoflux-ot (Detrey); a magnezium-silico-fluorid alapon készült Cervin-t (Vivadent), a jódot tartalmazó phenolkamforos Iocamphen-t (Spinner). Az organotrop anyagok és antibioticumok felsorolása inkább programszerű, de hasznos tanácsokat ad csak gyakorlati alkalmazásukra; ugyancsak hasznos a XIII. tábl. melyben a gykezelésnél gyakrabban használt anyagok pH értékét találjuk meg. A gyökértömés tekintetében határozottan a gyantás chlorperchaguttapercha mellett foglal állást 20 évi tapaszalatok alapján. Ennek igen jó leírását adja. A gyökércsatorna víztelenítését ún. „diffúziós híd“ alkalmazásával éri el, tehát nem szárít, hanem víztelenít. Régebben a cement-guttaperchát is használta és jónak tartja, de csak akkor, ha a mechanikus előfeltételek kedvezőek. Ramifikációk a guttap. chlorperchával jobban tölthetők ki. A jodoformpasztás Walkhoff f. eljárás is jó eredményt adhat, de igen kényes az oralis fertőzésre, amit a jodoform nem gátol meg. Utóbbi eljárás csak a gycsatornának pontos elzárása esetén megfelelő. Az egyéb gytömési eljárásokról saját tapasztalat híján nem ad véleményt. Különösen megszívlelendő, amit általában a gycsatornatömésről ír: Ha valaki egy bizonyos eljárásba jól bedolgozta ma- , gát, azt ne hagyja el olyanért, amelynek fortélyát nem ismeri. A chlorop. guttaperchával készült gytömésekről egy sorozat gyönyörű nagyított röntgenképet közöl, melyeken a ramificatio megtömése jól látható, a gangrénakezelés utáni kisméretű — szerző által is igen ajánlatosnak tartott — túltöméssel. A következő fejezet az egyes gangréna típusoknál alkalmazott kezdési eljárásokat esetek kapcsán tárgyalja, és általában igen jó röntgenképekkel illusztrálja. Ez a fejezet erőssége a munkának és igen instruktiv. Sajnálatos, hogy egyéb hasonló munkákban az esetek klinikai lefolyását és utólagos analízisét olyan ritkán találjuk. Mind a helyesen, mind a helytelenül végzett kezelési-etappokra igen őszintén rámutatott. A cysták conservatív kezeléséről ill. annak előnybe helyezéséről a sebészi eljárással szemben vallott nézetével viszont referens nem ért egyet, bár szerző közöl egy ilyen igen szépen megoldott esetet, mint ahogyan Walkhoff tanítványai és az utóbbi években t. k. Castagnola is közöltek ilyen eseteket. Az utolsó fejezet a túltömések és az egyéb határos anatómiai képletek relatiójával és a tű- és eszközfraetúrákkal foglalkozik. Mélyen betört és el nem távolítható eszközrészek diathermiás ill. rövidhullámú átmelegítés után többnyire zavart nem okoznak és a gyógyulást sem hátráltatják. Az irodalom elég bő, a tárgy- és névmutató gondosan összeállított, Az igen szépen kiállított könyvnek — 302 oldal, 356 ábra — említett hiányosságai melleit elsősorban a gangrénakezelés methodikai részében komoly érdemei vannak és így a fogászati irodalom gazdagodását jelenti. Más kérdés, hogy egyetemi iskolázottsággal nem rendelkező egyének számára — mint pl. az osztrák dentisták átlagának a nyújtott anyag és annak tárgyalása nem-e sok? Ezt nyilván a könyv sikere fogja eldönteni. Én azt hiszem, hogy kevesebb és kevésbé bonyolultan — egyszerűbb nomenklatúrával és kifejezésekkel — tárgyalva, több lett volna. Egy dolog azonban kétségtelen: Minél inkább járatos valaki fogászatban annál inkább fogja Vachuda könyvét haszonnal forgatni és így jobban dolgozni. Ezért úgy érzem a szerzőnek — aki a fogászatot nagyon is szereti — köszönettel tartozunk. Hattyasy Dezső dr. Sztránszky D.: Terapevticsna- sztomatologija na detszkata vazraszt. (A gyermekkor stomatológiája). Nauka i izkusztvo (Állami kiadó) Szófia, 1956. 344 old. 155. ábra Ara: 14.90 léva. Sztránszky Dinko, az orvostudományok kandidátusa a magvar fogorvosi körökben is jól ismert neves bolgár fogorvos, három évvel ezelőtt félesztendőt töltött körünkben a magyar fogászat tanulmányozására. „Terapevticsna sztomatologija na detszkata vazraszt“ című műve, a bolgár fogorvosi fakultás tantervének megfelelően, elsősorban fogorvostanhallgatók számára készült, de gyakorló fogorvosok, iskolafogorvosok részére is jól használható szakkönyv. 16 fejezetre tagozódik és ezekben részletesen foglalkozik az egyes megbetegedések klinikájával, etiológiájával és patogenézisével, valamint gyógykezelésével, öszszefoglalja a kutatások legújabb eredményeit és gyakorlati útmutatást ad a korszerű gyermekfogászati kezelés és profilaxis alkalmazására. Leírja a gyermek szájüregé-
