Fogorvosi szemle, 1957 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1957-01-01 / 1-2. szám

A TRAUMÄS OCCLUSIO 3 külső inger váltja ki —, nem nagyon heves, de ismétlődő jellege miatt igen kellemetlen. A rágási zavar megnyilvánulhat, mint ételbeékelődés az elmozdult, meglazult fogak közé és fogcsikorgatás: a páciens a kinőtt, meghosszab­bodott fogait igyekszik visszanyomni és akaratlanul is görcsösen össze­harap, vagy csikorgatja a fogait. Ez az összeszorítás a fogak érzékeny­ségét még inkább fokozza. Az esetek egy részében tehát a traumás occ­lusio váltja ki a fogcsikorgatást, mely circulus vitiosus gyanánt a fo­gak további lazulását idézi elő. Az objektív tünetek mutatkozhatnak az ínyen, a fogakon, a gyökér­hártyában, vagy a csonton. Az inyen a fokozott nyomás következtében vérkeringési zavar, pan­gás támad. Az iny felszínén kanyargós vena-tágulatokat látunk, az iny­­szél vérzékeny lesz. Sokszor krónikus hurutos Ínygyulladás, esetleg kró­nikus gingivitis ulcerosa fejlődik ki. Az Ínygyulladásra jellemző, hogy gyógyszeres kezeléssel nehezen befolyásolható, könnyen recidivál; de a túlterhelés megszüntetése után hamarosan meggyógyul. Idővel a kró­nikus gyulladás következtében az iny kötőszövete megszaporodik, az iny megduzzad és hyperplasiás gingivitis képe alakul ki Az inyszél vissza­húzódása, inytasak kialakulása is gyakran traumás occlusio következ­ménye. A fogakon míg a fogak rögzítése kielégítő, a fokozott rágónyomás következtében lekopás támad. Csontpusztulás esetén a fogak elmozdu­lása, meglazulása következik be. A fogsorok zárásakor egyes kimozdult fogak hamarabb érintkeznek és az állcsont mozgásakor ezeknek a fo­gaknak ütközése észlelhető. A fogak ütközését megállapíthatjuk, ha fel­szólítjuk a beteget, hogy óvatosan nyissa a száját és enyhén csukja össze a fogait. Ilyenkor az előbb érintkező fog kimozdulását szabad szemmel is láthatjuk, vagy a kérdéses fogra helyezett tapintó ujjal meg­­érezhetjük. A korábban érintkező pontok meghatározhatók viaszhara­pás vagy artikulációs papír segítségével is. Felpuhított vékony viaszle­mezt helyezünk a fogak közé és felszólítjuk a pácienst, hogy enyhén zárja össze a fogait, míg valahol érintkezés támad. A kékpapírral tör­ténő összeharapás egyszerűbb, de gondos elbírálást igényel, mert olykor előfordul, hogy a kékpapír érintkező helyeket nem jelöl, így fémfelszint; vagy a szükségesnél nagyobb területet jelöl. A gyökérhártyában és a csontban mutatkozó elváltozások röntgen­­felvételen tanulmányozhatók. A csontban a beható erő nagyságától és a csont reakcióképességétől függően egyes helyeken csonttömörülés, má­sutt csontritkulás keletkezik. Kezdetben az alveolus csontos fala, a la­mina dura megvastagodik, idővel az alveolus csontpereme felszívódik, a csontgerendák elvékonyodása, a gyökérhártyarés tágulása, csonttasak ki­alakulása figyelhető meg. A fogak nagyfokú túlterhelése a gyökércsu­­cson resorptiót is okozhat. A traumás occlusio kezelése A diagnózis megállapítására és a kezelés tervének kidolgozására a fogakról tanulmányi mintát és röntgenfelvételt készítünk. A tanulmányi mintához a lenyomatot; vehetjük gipsszel, de célszerűbb az Imprex-lenyo­­mat. A mintán a fogak illeszkedését, különösen a lingualis csücskök hely­zetét, mozgását jobban tanulmányozhatjuk, mint a szájban. A röntgenfel­vételen megfigyelhetjük az alveolus peremének helyzetét, a gyökérhár-

Next

/
Thumbnails
Contents