Fogorvosi szemle, 1957 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1957-03-01 / 3-4. szám
302 KOZMA JENŐ DR. 2. Mélyharapás kezelésénél az alsó vagy felső metszőfogak rövidültek-e meg, avagy mind a kettő ? Az oldalsó fogak hosszabbodtak-e és, ha hosszabbodtak, a felsők-e vagy az alsók ? 3. Az állcsontszűkület kezelésénél a szájpadlás leszállott-e és ennek következtében az orrüreg tágulását várhatjuk-e ? 4. Fogak, de főleg molárisok distalizálásánál sikerült-e tényleg distalizálni, vagy csak a horgonylat roppant-e meg és horgonyfogak mozdultak-e meziái felé ? Ha pontos mérésekkel sikerül ellenőrizni a fennt felsorolt kezeléseink eredményét, lehetséges, hogy kényszerítve leszünk revideálni és változtatni kezelési módszereinket és készülékeinket. A fogszabályozási diagnosztikának tudományos és kephalometriai alapokra fektetése céljából sokan terveztek már mérőkészülékeket és eljárásokat, mint pl. Ruppe, Wustrow, van Loon de ezen eljárások nehézkességük és hosszadalmasságuk miatt gyakorlati jelentőséggel nem bírtak. A fogszabályozás számára nagy jelentőségű volt P. W. Simon alapvető munkássága, mellyel az orthodonciai „diagnózis incomplétát“ vagyis az Angle-féle occlusiós diagnózist helyettesítette a kephalometriás „diagnózis complétával“. Munkássága az egész világon elismerésben részesült, de gnathostat lenyomati eljárása és készüléke nem tudott elterjedni a gyakorlatban, mert körülményes és drága készülékek alkalmazását tette szükségessé. Legújabban Fischer Bereu is szerkesztett egy Dentiphor nevű készüléket orientált modellek készítése céljából, mely azonban költséges és bonyolult volta miatt nem felel meg gyakorlatunk céljainak. Ezért szerkesztettem meg az egyszerű és könnyen kezelhető „gnathométer“ simplex készülékemet, mellyel rutinszerűen lehet pontos, orientált tanulmánymintákat készíteni még nagyforgalmú orthodonciai gyakorlatban is. A gnathométer három főrészből áll : 1. ábra. 2. ábra
