Fogorvosi szemle, 1957 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1957-03-01 / 3-4. szám
KÖZÉPSŐ METSZŐFOG 91 E rekonstrukciót elvégeztem gipszmintán a 6 és 7. képen közölt esetekben és az eredményt a 9. és 10. képen láthatjuk. Mindezen esetekben úgy látszik felesleges lett volna az elvesztett középső metszők helyének fenntartása, mert mintegy önkéntes fogszabályozás útján a probléma úgyis megoldódott. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a hiánytól disztálisan fekvő fogak mind meszial felé vándoroltak és köztük hézag nem maradt Egész más elbírálás alá tartozik a 8. képen bemutatott esetem. Itt a baloldali hiány beszűkülése még fokozta az alsó fogsorhoz viszonyítva amúgyis szűk felső fogívet. Ez esetben tehát helyesebb lett volna a hézagot fenntartani és a fogsorokat szabályozni. A rendelkezésre álló hazai irodalomban idevágó közlést nem találtam. Külföldön is csak újabban foglalkoznak e problémával. így Me. Bride W. C. 1952-ben megjelent „Juvenile Dentistry“ c. könvvébn а 8 éves korban trauma következtében elvesztett egy vagy mindkét felső középső metsző esetében más megoldást, mint ezek helyének fenntartását a későbbi híddal való fogpótlás céljából nem ismertet. De nem egyedül képviseli ezt az álláspontot, hanem 125 kérdőívet küldött szét az USA jeles fogorvosaihoz, kik gyermekek kezelésével szoktak foglalkozni és a beérkezett válaszokat is számításba vette. A. M. Schwartz behatóan foglalkozik azokkal a teendőkkel, melyek felső frontfogak elvesztése után szükségesek. Álláspontja ellentétes Mc. Brideével. „Ha valamilyen okból elvész egy felső középső metszőfog a vegyes fogazatban, tehát abban az időben, mikor a szemfogak még nem törtek át, akkor általában hiba helyüket fenntartani. Nevezetesen a természet mindent megtesz, hogy a hézagot megkisebbítse azáltal, hogy a megmaradt 3 metszőfog egymásmellé sorakozik, különösen akkor, mikor a szemfogak kibújnak.“ Eschler még továbbmegy. Bizonyos esetekben fogszabályozás céljából a felső oldalsó metszők kihúzását és helyük szűkítését is indikáltnak tartja. Schenderlein és Vetter a múlt években ismertetett néhány esetet, mikoris az elvesztett vagy kihúzott felső frontfogak helyét fogszabályozással beszűkítették, vagy ha ez nem sikerült teljesen, akkor a szomszéd fogakra helyezett köpenykoronákkal tették kozmetikusán kielégítővé az esetet. Vetter egyedül, majd társával Scheibével együtt ismertet eseteket, melyekben a felső metszőfogak hiányánál fogszabályozás mellett még a prothetika segítségét is igénybe vették, így az oldalsó metszőre készítettek középső metsző nagyságú és alakú koronát. Összefoglalás Saját megfigyeléseim és az idevágó irodalom tanulmányozása alapján azt állíthatom, hogy a gyermekkorban (vegyes fogazatban) elvesztett egyik felső középső metszőfog helyének fenntartása általában nem szükséges. Kivételt csak a szűk felső fogív a frantfogak keneszthairapása esetén képez. A beteget megfigyel alatt kell tartanunk és ha a hézag záródása nem halad megfelelően, fogszabályozó szakorvoshoz kell irányítanunk. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy mindez nem jelent annyit, hogy a sérült vagy beteg középső metsző megtartására nem kell törekednünk, megállapításaim csak olyan esetekre vonatkoznak, amikor a foghiány már fennáll, vagy egy-egy frontfog eltávolítása elkerülhetetlenné válik.
