Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)
1956-03-01 / 3. szám
PENICILLIN-ANAPHYLAXIÁS SHOCK 67 Megbeszélés Az anarunézisből megállapítható volt, hogy a beteg előzőleg két ízben is kapott P-t és foghúzások alkalmával novocaint anélkül, hogy allergiára utaló bármilyen csekély tünet is jelentkezett volna. Az irodalomban ismertetett P-allergiás esetek legnagyobb részénél kimutatható volt a beteg előzetes érintkezésbe jutása P-nel, többnyire injekció formájában (10). Egyesek szerint a már valamilyen P-terápiában részesült betegek 6%-a P-túlérzékeny (12), mások szerint a P iránti túlérzékenység általában 4 és 15% között variál (7). Tzank, Sidi és Gautard (22) 215 allergiás betege közül 32-nél helyi P- alkalmazás után jelentkeztek az allergiás, toxicodermás tünetek. Tjeszalova (21) szemcseppek formájában alkalmazott P-től figyelt meg allergizálódást. Schuppli (18) szerint az előzőleg P-kezelésben nem részesült P-túlérzékeny betegek 35%-a gombás betegségben szenved. Szerinte a gombás bőrbetegségek is sensibilizálhatnak P iránt. A gombás betegségek szerepét az is bizonyítaná, hogy az allergiás jelenségek május és október hónapok között kulminálnak, amikor a sensibilizáló gombás betegségek is gyakoribbak. Hajós és munkatársai (6) szerint igen gyakori a környezet gombái iránt kialakult túlérzékenység és így ennek nem conditio sine qua non-ja előzetes terápiás beavatkozás. NéJcám (14) vizsgálatai szerint valamennyi antibioticum-túlérzékeny beteg túlérzékenynek mutatkozik trichosan iránt is, ami valószínűsíti azt, hogy az antibioticum-túlérzékenységet gombás-allergia kialakulása előzi meg. Filipp és Fehértai (3) esetében a dohos, nyirkos lakásban penicillium gombák révén sensibilizálódott asthmás betegnél, aki előzőleg P-kezelésben nem részesült, bronchitis miatt kapott P-injekció után 10 perccel anaphylaxiás shock jelentkezett, amely alig volt leküzdhető. E betegnél a P-túlérzékenység és a lakásból kitenyésztett penicillium gomba-vaccina iránti sensibilizáltság együttes fennállása intracután próbákkal kimutatható volt. Lelkes (11) felhívja a figyelmet arra a feltűnő jelenségre, hogy a különböző antibioticumok egyre szélesebb körben terjedő alkalmazása kapcsán mind gyakrabban észlelhető száj moniliasis, ami P iránti allergizáló tényezőként szerepelhet. Legutóbb Peter (\Ъ) és Jawetz(7), a hazai irodalomban pedig Bolgár és munkatársai (1), valamint Molnár B. (13) foglalkoztak összefoglalóan az antibioticumok alkalmazásának indikációival kapcsolatosan a P iránti túlérzékenységgel és annak pathomechanizmusával. Betegünk anamnezisében gombás bőrbetegség kinyomozható nem volt. Ez nem zárja ki ugyan a gombás sensibilisatio lehetőségét (14), a beteg lakásviszonyait sem volt lehetőségünk tanulmányozni, így az anamnézisre támaszkodva, kézenfekvőnek látszik az a feltevés, hogy betegünk a megelőző P- terápia alkalmával lett túlérzékennyé P iránt. Az irodalomból megállapítható, hogy P-anaphylaxiás shock esetek mind gyakrabban kerülnek közlésre. A valóságban ezek száma lényegesen nagyobb, mert sok eset egyáltalán nem kerül közlésre (2). Ugyanilyen arányban emelkedik a fatális kimenetelű P-szövődményekkel foglalkozó dolgozatok száma is. Az első halálos P-anaphylaxiás shock-esetet Wilensky közölte 1946-ban (23). A P-terápia első kilenc éve alatt összesen két letális esetet, az ezt követő másfél év alatt már 15-öt közöltek (2, 16). Goetze (4) a világirodalomból 53 halálos anaphylaxiás shock-esetet gyűjtött össze, ezek közül 51 az utolsó négy évben fordult elő. Mayer és munkatársai (12) 1953-ban fél év alatt hat anaphylaxiás shockról számolnak be, ezek közül egy volt halálos. Thomson (20) 1952-ben közölt esetében procain-P után súlyos reakciót mutató betegé
