Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)
1956-02-01 / 2. szám
VEZETÉSES ÉRZÉSTELENÍTÉS 61 feletti utat ajánlotta. Lindemann (1926) a foramen ovalenál való érzéstelenítéshez a harántirányú laterális, ugyancsak járomív feletti temporalis utat ajánlotta. Azonban a vezetése érzéstelenítésnek sem az előbbi, sem az utóbbi módja nem terjedt el, mert nem bizonyultak pontosnak és eléggé hatásosnak, ezenfelül mindkét eljárás bizonyos veszélyeket is rejt magában. A Payr-féle járomív feletti pterygopalatinális érzéstelenítés, amelynél a beszúrás helye a fossa pterygopalatinának a bőrre eső vetülete a járomcsont felső szögleténél, ahol a járomcsont függőleges és vízszintes széle találkozik, nem pontos, mert nincs tájékozódási pontunk az érzéstelenítés célpontja mélységének meghatározására. A szerző azt ajánlja, hogy az említett beszúrási helyen vízszintesen 4,5—5,5 cm mélyre hatoljunk be. Egyes embereknél, főkép a hosszúkás arcúaknái a tű ilyen mélységbe való vízszintes irányú bevezetése esetén a for. sphenopalatinumon át az orrüregbe juthatunk és fertőzést vihetünk be a koponyaalapra. Lindemann eljárásánál a bőrt a járomcsont kiálló részének felső szélénél szúrjuk át és kb. 2 cm mélységben elérjük a crista infratemporalis-t. A tűt hátrafelé hajlítva, megkerülve a cristát a csont mentén csúsztatjuk (az infratemporális árok felső szélén) még kb. 3—3,25 cm mélyen, amíg a röpnyúlvány laterális lemezének vagy az ékcsont nagy szárnya spina angularis-ának ellenállásába nem ütközünk, a szerző szerint itt találjuk a n. mandibularis-t. A foramen ovalénál történő Lindemann féle harántirányú járomív feletti érzéstelenítésnek alapvető hibája a következő : A tűvel egész idő alatt hátrafelé haladva az orvos elveszti a legfontosabb tájékozódási pontot, a röpnyúlvány lateralis lemezét, ennek következtében az a veszély fenyeget, hogy a tűvel mélyebbre hatolunk a for. ovale helyénél. A tű az Eustach-kürtbe juthat, aminek következménye a koponyaalap fertőződése lehet, megsérülhet az art. carotis interna stb. Hogy a n. maxillaris és mandibularis járomív feletti temporalis vezetéses érzéstelenítésének említett hibáit elkerüljük, továbbá, hogy ezen két járomív feletti érzéstelenítési mód teljes hatásosságát biztosítsuk, azt ajánljuk, hogy ezeknél is, épúgy mint a járomív alatti érzéstelenítésnél használjuk fel tájékozódásul a tragoorbitális vonalat, amely lehetővé teszi, hogy a beszúrás helyét pontosan meghatározzuk a járomív felső szélénél is a röpnyúlvány laterális lemezének vetületében. Az említett beszúrási helyről a tűt elősző]' a laterális lemezig vezetjük, meghatározzuk ennek mélységét, amely egyenlő a fossa pterygopalatina és a for. ovale elérésének mélységével, ezután az érzéstelenítés rendeltetésének megfelelően a tűnek a bőralatti kötőszövetig való visszahúzása után ismét a tűn rögzített mélységig szúrjuk be, ha a pterygopalatinális érzéstelenítés a célunk előre irányítva, ha a for. ovalenál történő érzéstelenítés, akkor hátrafelé irányítva. Hogy a tűnek a röpnyúlvány felé való horizontális bevezetésénél elkerüljük a crista infratemporalis részéről mutatkozó akadályt, ajánlatos a tűt az említett helyről kis fokban lefelé irányítani, ami mindig biztosítja a tűnek a röpnyúlvány alapjához való jutását. Rá kell mutatnunk, hogy a bazalis érzéstelenítésnek járomívfeletti útjai, a pterygopalatinális érzéstelenítés és a for. ovalenál történő érzéstelenítés a következő előnyökkel jár : 1. A beszúrás helye és a tű haladási iránya ezeknél az eljárásoknál nagyobb távolságra van a felső állcsont vagy az állkapocs pathológiás gócaitól (gyulladás, daganat), mint a járomív alatti infratemporalis utaknál. 2. A járomív feletti utaknál a tű a fossa infratemporalis szövetein halad át, a koponyaalap külső oldalánál, magasabban a benne levő ereknél (az art. maxillaris interna és annak ágai, a plexus venosus pterygoideus stb.), ami
