Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)
1956-02-01 / 2. szám
KÁRIESZ AKTIVITÁS 59 3. Ковач: Общее влияние врожденного сифилиса и рахита на зубы. В статье излагается случай смешанного изменения зубов у больного в возрасте 30 лет. Изменение зубов произошло вследствие легко манифестирующегося сифилиса и сопровождающегося с ним рахита. Dr. Zoltán Kovács: Gleichzeitige Wirkung der kongenitalen Syphillis und Rachitis auf die Bezahnung. Der Fall eines 30 jährigen Mannes wird mitgeteilt, bei dem gemischte Zahnveränderungen durch eine schwach manifestierte Syphillis und sich dazu gesellende Rachitis verursacht wurden. A János kórház fogászati osztályának közleménye (Igazgatófőorvos: Rochlitz Károly dr.) A kárieszakfivitás meghatározására szolgáló egyszerű próbáról írta: PALÓC GÉZA dr. A kárieszaktivitás meghatározására szolgáló próbák — testek — általában a kárieszes, illetve kárieszmentes egyének nyálának savközömbösítő- képessége, valamint enzymaktivitása között található differencián alapulnak. Mint már reámutattam, (Fogorvosi Szemle 47,70 1954.) a nyál szerepét a kárieszképződés szempontjából nagymértékben befolyásolja kapillárdiffuziója. Ebből következik, hogy minden olyan próba, mely ennek figyelembevétele nélkül értékeli ki az adott nyálat, komoly hibaforrással dolgozik. így pl. Tóth és Törteli közlése szerint (F. Sz. 48,Ti 1955.) a nemzetközi viszonylatban legelterjedtebb Snyder test is csak 75,5%-ban egyezik az MDF indexxel. (Összesen 70 vizsgálat alapján.) Ezért olyan próbát igyekeztem kidolgozni, mely mindhárom fenti tényezőt magába foglalja. Eljárásom rövid leirása : 2 ml. nyálhoz 0,2 ml. methylvörös indikátort keverünk, majd ezen mennyiség felét 1,1 ml-t, 3 csepp 1/10 N sósavval megsavanyítjuk. Ezután a Fogorvosi Szemlében már leközölt diffúziómérő készülék egyik felét a vörös színű megsavanyított, másik felét pedig a sárga színű savanyítatlan nyállal töltjük meg. Leolvasás egy óra múlva. Az esetek jelentékeny részében már 15 perc után is megközelítőleg pontos tájékoztató értéket kapunk. Kárieszes egyéneknél a piros-sárga színhatár csak kis mértékben 0—3 mm-el tolódik el, s nem válik elmosódottá, vagy ha mégis nagyobb fokri diffúzió következne be, úgy a piros szín terjed tovább. Kárieszmentes egyéneknél ezzel szemben közepes vagy nagyobb eltolódás látható a sárga szín javára. Minthogy a diffúziót nagy mértékben befolyásolja a hőmérséklet, valamint a használt kamra mélysége, mindig azonos mélységű kamrát kell használni, s azt a leolvasás idejére mindig azonos hőmérsékletű helyen kell elhelyezni. (Leghelyesebben thermosztatba.) Kisebb hőmérséklet differencia nem okoz komoly eltolódást. Eddig 140 vizsgálatot végeztem, összesen 80 egyénnél. Ezek közül 45 kifejezetten kárieszes, 23 káriesz rezisztens volt, 12 pedig átmeneti formát képviselt. A 140 vizsgált nyál közül 54 stimulálatlan 86 pedig stimulált kevert nyál volt. Eddigi vizsgálataim szerint a próbának a klinikai állapottal való megegyezése 90% körül mozog, tehát jobb mint az irodalomból ismeretes eljárások.
