Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)
1956-01-01 / 1. szám
LAPSZEMLE 29 LAPSZEMLE Huszár György: Magyar fogászati bibliográfia (Bibliographia Odontologica Hungarica). Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményei. I. kötet. 1955. A tudományos kutatómunka nélkülözhetetlen segédeszköze a bibliográfia. A hazai orvosi bibliográfiák kevés fogászati művet tartanak nyilván. A külföldi, nagyterjedelmű, fogászati bibliográfiákban szereplő kisszámú könyv, túlnyomórészt magyar szerző idegen nyelven megjelenít műve. Jó szolgálatot tett a magyar fogászatnak az Országos Orvostörténeti Könyvtár, amikor helyet adott Közleményeiben Huszár docens által összeállított bibliográfiának. A nagy szorgalommal, orvostörténelmi tudással összeállított, több mint 300 művet felsoroló publikációban jelentős számú elfelejtett, kevéssé ismert 17—18. századbeli írás, jórészt disszertáció is szerepel. A 19. század termékei között sok magyar származású, külföldi tudós (Carabelli, Zuckerkandl, Scheff, Zsigmondy) műveit sorolja fel. Meglepően sok a fogorvosi-fogtechnikai szaklapjaink száma: 31. Magyarázata ennek részben az, hogy a lapok egy része igen rövid életű volt. 1842—1955 között 40 népszerű (felvilágosító) munka látott nyomdafestéket, mintegy bizonyítékaként annak, hogy fogorvosaink a fogbetegség megelőzés ezen módját is szorgalmasan alkalmazták. Érdeklődésre tarthat számot az állatorvosi fogászati munkák fejezete is. A bibliográfiáiból az is kitűnik, hogy az utolsó 10 év könyvtermelése többszöröse a megelőző évtizedekének. 1955-ben a debreceni, majd a budapesti Fogászati Klinika adta közre 10 éves munkásságának bibliográfiáját, Huszár György könyvészete tehát ezen év harmadik ezirányú megnyilatkozása. Sajnos, mind a három kiadvány részlet-bibliográfia; Huszár csak önálló műveket, könyveket sorol fel, a klinikai kiadványok pedig egy intézmény, meghatározott időszak alatti publikációit közlik. Mindhárom bibliográfia, elsősorban Huszáré, azonban alapját képezheti egy megjelenendő, folyóiratok cikkeit is felsoroló, magyar fogászati szakbibliográfiának. Szabó László ár. Berndorfer Alfréd: Ilié psycho-pädagogischen Grundlagen des Erfolges der Lippen-Gaumenspaltoperatlonen. (Az ajak-szájpadhasadék műtétek sikerének psychopedagógiai alapjai.) Kinderärtzliche Praxis (Düsseldorf) 22 : 514 1954. Szerző ötszáz ajak-szájpadhasadékos gyermeket kezelt. Az ajakrés műtétet a születés után két-három héttel végzi, a szájpadhasadékot pedig az első életév végén zárja, mielőtt a gyermek beszélni kezd. A korai ajakrés operáció pszichikailag és szomatikusán is indokolt. A kétségbeesett szülők pszichikai beállítottságára a gyermek már legzsengébb korában reagál. A későbbi korban lelki gátlások lépnek fel. A depressiós, nyomott külső karakterisztikus ajak-hasadékos arcnál. A sematikus fejlődés miatt is korán kell operálni. Az arc deformált asszimetriája fokozódik, végül plasztikus műtét sem segít. A műtétek sikertelensége nem a korai operációtól, hanem mechanikus inzultusoktól vagy interkurrens betegségektől függ. Gyermekek operált szájpadliasadékkal még akkor is megtanulják a korrekt beszédet, ha a műtét nem sikerült tökéletesen, csak a szájpad legyen megfelelően mobil és hosszú, hogy fonációnál elzárja az orrüreget a szájüregtől (mert különben a beszéd érthetetlen). Szabályszerű funkció neveléssel érhető el. Anatómiailag tökéletesen gyógyult gyermeknél is fennmaradhat pszihikai gátoltság. Ha magukra hagyjuk az ilyen gyermeket, egy későbbi pszihoterápia már sikertelen. Szájpadhasadékos gyermek legtöbbször renyhén lélegzik. A beszédhez szükséges tartalék levegőt nem légzi be. A hiányt gyors, halk s ennek következtében érthetetlen beszéddel egyenlíti ki. Szerző ezért már csecsemőkorban tüdőtornát végeztet, majd később svéd gimnasztikát és fúvós hangszerekkel erősíti a tüdőt. A beszéd megjavításához a természet maga is hozzájárul, a tonzillák hipertrofizálnak, befedik a garatnyílást. Eltávolításuk csak vitális indikáció esetén indokolt. György Izabella dr.
