Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)
1956-10-01 / 10. szám
312 SIMON BÉLA DR. érzékenyebb, mint idősebb korban, ami nemannyira a fogbél érzőideg rostjainak számbeli csökkenésével magyarázható, hanem inkább azzal, hogy az előrehaladó korral a fogbél odontoblasztjainak jelentékeny része degenerálódik és ezzel elpusztulnak a dentincsatornácskákban futó idegrostokat megtámasztó és tápláló odontoblasztnyúlványok is, amiáltal élő fogbél mellett is érzéketlen területek, infarktusok keletkeznek a dentinben. Ugyanez az oka, hogy fiatalabb korban gyakrabban találkozunk a szuvasodás fogbéllobos szövődményével, mint öregkorban, bár természetszerűleg az öregkor sem mentesít attól. Azonban ha összehasonlítjuk a fiatalkorúak és öregkorúak pulpitiszes folyamatait, lehetetlen észre nem venni, hogy az előbbiek klinikai tünetei mennyivel zajosabbak. A fiatalok őrjítő fájdalomtól kísért fogbéllobja öregeknél sokszor jelentéktelen fogfájás képében zajlik le, esetleg észrevétlenül hal el a fogbél, ami kétségtelenül utal a két fogbél különböző vitalitására. Ugyancsak ez az oka. hogy mindazok az eljárások, amelyek a fogbéllobot a fogbélnek legalábbis részbeni életbentartása mellett kísérlik meg gyógyítani, főleg fiatalkorú betegeknél járnak kielégítő eredménnyel. A fogbélgyulladás további szövődményét, a gyökérhártyagyulladást is fiatalkorban mindig heveny tünetek kísérik ; később mindgyakrabban találkozunk a folyamat látens, tünetmentes kifejlődésével. Viszont a kifejlődő granulomák fiataloknál kifejezett növekedési tendenciát mutatnak, míg a későbbi korban inkább a szervülésre vagy a cisztózus elfajulásra hajlamosak. Fiatalok gyökérhártyalobja, gyorsan és legszívesebben csonthártyalobbal szövődik ; a későbbi korban már gyakoribb szövődmény a csontvelő-, vagy a kötőszöveti lob. Fiatalabb és középkorban a fog abráziós felszíne egyenletes tükörfelszínfi; öregeknél a dehydratio előrehaladásával a zománc nem annyira kopik, mint inkább csipkésen letöredezik. Ugyancsak a fogak dehydratiójával és a gyökérhártyarész beszűkülésével hozható összefüggésbe, hogy míg a fiatalkorúak extractiójával kapcsolaban ritka a fogfraktúra, addig előrehaladottabb korban már gyakoribb és talán a leggyakoribb azoknak a szenilis fogaknak extractiója esetében, amelyek látszólag már alig ülnek az alveolusban és így eltávolításuk könnyűnek ígérkezik. A szájképletekből kiinduló fertőződésekkel szemben az öregebbek — az élet folyamán szerzett immunizálódásuk folytán — kétségkívül védettebbek, mint a fiatalok. Azonban ha a fertőződés már megtörtént, akkor azt lényegesen nehezebben küzdik le, mert szervezetük az új antigének ellenanyagát már sokkal nehezebben termeli ki, mint a fiatal szervezet. Már régebben felhívtam a figyelmet arra, hogy az eredményes gyógyításban milyen fontos szerepet játszik a psychés tényező. Nem volnék konzekvens, ha ez alkalommal is legalább rá nem mutatnék arra, hogy a biológiai életkornak nemcsak a szomatikus, hanem a pszichés változások is törvényszerű velejárói. Az ember az élet folyamán sok illúziót veszít, emberekben, dolgokban sokat csalódik, az élet örömeit lassacskán már csak az emlékek pótolják, kortársai, barátai, szerettei kihalnak vagy elhagyják, úgy érzi egyedül maradt A szereplőből szinte észrevétlenül néző lett. Értékítéletei éppen ezért megváltoznak és úgy találja, hogy minden ami volt, jobb annál mint ami van. Az öreg ember embertársaival és az újabb dolgokkal szemben bizalmatlanná válik; nem szereti az újításokat, a szó igazi értelmében maradivá lesz. Ha ezt minden orvos figyelembe venné, akkor pl. lényegesen növelhetnők nem a jó protézisek, hanem a megelégedett betegek számát. К kettőnek ugyanis nem egy az értelme, mert tudjuk, hogy a jó protézis is rossz, ha a beteg nincs megelégedve azzal és a rossz protézis is jó, ha a beteg örömmel használja.
