Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)
1956-01-01 / 1. szám
N. FACIALIS BÉNULÁS 23 Bőrgyógyász: ...„főleg allergodermia incipiens merült fel; mivel lehetséges, hogy a folyamat allergiás eredetű, felhívtuk figyelmét a borfogyasztás, dohányzás, rozskenyér esetleges allergen szerepére.“ Amint a véleményekből kitűnik az eset megítélése igen változatos. Nézetünk szerint a kórelőzményi adatok közül a 22 év előtt keletkezett facialis bénulásnak az állapot előidézésében jelentőséget kell tulajdonítanunk. Erre gondol a fül- orr- gégész is (Melkersson syndroma). A Quincke f. oedemánál visszamaradó megnagyobbodás nincs, bár ez az oedema is előszeretettel helyezkedik el az arcon. Az idegek bénulásával együtt szokott járni a sensibilitás (tapintás, hőmérséklet, fájdalom, mélyérzés), a motilitás (az akaratlagos mozgások, tónus és reflexek), a trophika (neurogen degenerativ izom atrophia) és a vasomstilitás zavara is. A facilis törzsében a motoros rostokon kívül könny és nyálelválasztó, valamint ízérző rostok is futnak s ezen rostok komplikált cserélődéseken mennek keresztül, a centrum és a periféria felé. A fentiekben ismertetettek az okai annak, hogy a facialis vezetés megszakadása, a bántalom helyétől függően, egymástól elütő klinikai képet mutat (1). Nem megszokott s a tankönyvek nem is említik meg, hogy a facialis bénuláshoz múló, néha recidiváló, ritkábban maradandó ajakduzzadás is társulhat. Feltehető, hogy a bénulást előidéző behatás (trauma, túlerőltetés, mérgezés, rheuma, infectio stb.) a facialis kötegben futó vagy közvetlen környezetében lévő egyes rostokban olyan lassan kifejlődő elváltozást okozhat, amely később a területéhez tartozó sejtek vitalis reakcióinak megváltozásában nyilvánul meg. Az irodalomban ismeretes néhány hasonló eset. így Melkersson (3) recidiváló faciális bénuláshoz csatlakozó állandósuló ajak megnagyobbodást ír le. Rosenthal (5) négy facialis bénulásnál látott akut oedemát, ezek közül kettőnél enyhe megnagyobbodás maradt vissza. New és Kirch (4) 22-év alatt 67 nem gyulladásos, állandósuló ajak megnagyobbodást figyeltek meg és ezek közül 17-hez (4 esetben centrális, 13 esetben peripheriás) facialis bénulás csatlakozott. Meklas és Miller (2) egy esetet írnak le, ahol 4 éve állott fenn a felső ajak duzzanata ; az elváltozást a beteg lelkiállapotával magyarázzák. A leírt esetek jórészénél tehát megtalálható a peripheriás faciális bénulás. A pheripheriás faciális bénulással és anélkül fellépő ajak duzzanatok összevetése arra utal, hogy ezen állapotot előidéző behatásnak az idegköteg peripheriás lefutása mentén kell érvényesülnie. Esetünkben hyaluronidase infiltrálással, polybé adagolással, farád és infravörös besugárzással kísérleteztünk. A beteg négy hónapig állott megfigyelés alatt, de állapotában változás nem következett be. Összefoglalás : Panaszt nem okozó, nem gyulladásos, maradandó ajakmognagvobbodás esetét ismerteti, melynek keletkezésében egy 22 év előtt keletkezett n. facialis bénulás játszhat szerepet. Irodalom : 1. Bing R. : Az idegbetegség tankönyve. Hetedik kiadás. Ford.: Schultz Géza. Novák Rudolf és Tsa. Budapest, 1944. — 2. Meklas, J. F. és J. C. Miller : Oral Surg. Oral Med. Oral Path, 7, 172 (1954). — 3. Melkersson, E. : Hygiea. 90, 737 (1928). — 4. New, О. B. és W. A. Kirch: J. A. M. A. 100, 1230 (1933). — 5. Rosenthal, G. : Ztschr. f. d. ges. Neurol, u. Psychiat. 131, 475 (1931). Szeged, Sztálin körút 60
