Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)
1956-01-01 / 1. szám
16 ORAVECZ PÁL DR. Mindezekből azt a következtetést vonjuk le, hogy miután az adrenalinnal szemben kialakult tartózkodó magatartás nem indokolt, és kellemetlen mellékhatásoktól mentes, akárcsak megközelítően is tökéletes pótszere az adrenalinnak nincsen, semmi elfogadható okot nem találunk arra, hogy a fogászati gyakorlatban az adrenalinról és ezzel a tökéletes érzéstelenítés lehetőségéről lemondjunk. Budapest V., Kígyó u. 4 Б. Ш и и о и : Значение адреналина при обезболивании в стоматологии. Dr. Béla Simon: Die Bedeutung des Adrenalins für die zahnärztliche Lokalanaesthesie. Közlemény a Pécsi Orvostudományi Egyetem Stomatológiai Klinikájáról A herpangina* Irta: Prof. ORAVECZ P A L Az 1954. évi fogorvoskongresszuson Sugár László a szájnyálkahártya betegségekről tartott összefoglaló referátumában, néhány mondatban ismertette a ,,herpangina“ kórképét és lényegét. Hogy itt e kórformával bővebben foglalkozunk, azt tesszük részben azért, mert a magyar fogorvosi szakirodalom ban eddig nem jelent meg részletesebb ismertetés e virusbetegségről, továbbá, mert úgy gondoljuk, hogy hasznos lesz, ha stomatologusaink — elsősorban a gyermek- és iskolafogorvosok — figyelmét felhívjuk a herpanginára, melynek lokális tüneteit gyakran először a fogorvos látja és ismerheti fel. A pécsi egyetemi stomatologiai klinika munkakörébe tartozik a mintegy 10 000 pécsi általános-iskolás gyermek fogászati vizsgálata és kezelése ; ezen felül óvodáskorú gyermekeken végeztünk tavaly nyáron vizsgálatokat és ezek során 18 esetben észleltük a herpangina lokális képét, melyet eleinte nem ismertünk és nem tudtuk besorolni az ismert száj nyálkahártya betegségek közé, csak azt tapasztaltuk, hogy nyáron és kora ősszel mutatkozó, legtöbbször kedvező lefolyású, rövid ideig tartó betegség. A betegség részletesebb ismertetését részben a külföldi szakirodalomban találtuk meg, tovább Ivánovics könyvében, melyet az emberi betegségeket okozó vírusokról írt. Konzultáltunk e kérdésről a budapesti stom. klinikával, a pécsi gyermekklinikával és gégeklinikával, ahol a kórképet szintén észlelték és ismerték. Szegeden Ivády, Pintér, Szabó és Balázs írták le e kórképet. Nagyobb epidémiáról számolt be a stuttgarti gyermekklinika, ahol 1954-ben 33 gyermeknél észleltek herpanginát. A „herpanginát“ e néven Zahorsky már 1920-ban, majd 1934-ben ismertette és a klinikai képet illetően észleletei ma is helytállóak, csak a kórokozóját nem ismerte. A herpangináról a következőket írja : „a betegség hirtelen támad, magas lázzal (39—40 C°), gyakran hányással, néha görcsökkel. Az általános tünetek nem karakterisztikusak : émelygés, étvágytalanság, főfájás mutatkozik, nagyfokú elesettség (adynamia), tarkó és izomfájdalmak, tarkómerevség, tagfájdalmak, néha conjunctivitis, hasmenés. Ezen általános tüneteken kívül nyelési nehézség is lép fel és fontos lokális tünetek, melyek a diagnózist alátámasztják : a szájüreg hátsó részében, az elülső szájpadíven és a lágyszájpadon, néha az uvulán és a tonsillákon is, — tehát típusos lokalizációban * Előadás a Budapesti Stomatológiai Klinikán 1955. dec. 9-én.
