Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)
1956-01-01 / 1. szám
14 SIMON BÉLA DR. hogy az ampullából a levegőt széndioxiddal kihajtjuk. A fénymentesség érdekében az ampullákat dobozokban tároljuk. Az ilyen módon sterilizált, telteit és tárolt ampulláiéban évek múltán sem tapasztaljuk az adrenalin hatáscsökkenését. Az adrenalin bomlástermékei Helyi érzéstelenítés után viszonylag gyakori a helyi steril ödéma, ami deformáló hatása folytán feltűnő az arcon és a betegben a fertőzöttség gyanúját kelti. Sok szerző ezért az ödémáért az adrenalint vagy bomlástermékeit teszi felelőssé, esetleg feltételezi, a novokain-túlérzékenységet (Adler—Simon M.). Kísérletes vizsgálataink során megállapítottuk, hogy a frissen készült és pn 6,0-nál nem savanyúbb novokain-adrenalin oldat nem okoz ödémát, ugyanezen betegek jelentős százaléka azonban az ugyanilyen összetételű, de ennél savanyúbb oldatok befecskendezése után megdagad. A százalékos arányszám az oldat savanyúságával arányosan emelkedik. Akik a következményes ödémáért a bomlástermékeket teszik felelőssé, az adrenalin stabilitását oxidációt gátló szerekkel biztosítják. Ha az oldat alkálimentességéről gondoskodunk és az ampulla légterét szénsavval töltjük ki, ezekre nincs szükség. Ellenkező esetben az adrenalin jelentős része valóban elbomlik és ennek jeléül az oldat elszíneződik. Ez a hatáscsökkenés miatt nem kívánatos, de a következményes ödéma szempontjából közömbös, mert ödémát ezek a bomlástermékek sem okoznak. Az adrenalin egyrészéből oxidáció folytán adrenalinchinon, majd adrenochrom lesz, ami rózsaszínűre festi az oldatot. Az adrenochrom a kapillárisokat szűkíti, a nagyerekre nincs hatással. Az adrenalin másik része izomerizálódás folytán zöldes-sárgásán fluoreszkáló trioxy-N-methilindollá változik, ami hatástalan és ártalmatlan vegyület. Mindkettő tovább oxidálódva barnasötétbarna-fekete melaninná változik. Az ilyen oldat, minthogy adrenalint már nem tartalmaz, használhatatlan. Azokkal a szerzőkkel, akik az arcduzzanatokat novokaintúlérzékenységgel magyarázzák, többek között azért sem értünk egyet, mert allergiás alapon érthetetlen, hogy ugyanaz a beteg a novokain injekció után egyszer megdagad, máskor meg nem. Sok százezres injekciós gyakorlatunk során azokban az igen ritka esetekben, amikor valóban fennállott egy novokaintúlérzékenység, egyetlen injekció után sem maradtak el a jellegzetes urtikáriaszerű bőr- és nyálkahártya jelenségek, azonban a bőr és nyálkahártya alatti kötőszövet kiterjedt ödémáját, ami az injekciós arcduzzanatokra jellemző, sohasem láttuk. Kísérletes vizsgálataink szerint a helyi érzéstelenítés következményes arcduzzanatát nem az adrenalin, illetőleg bomlástermékei, vagy novokaintúlérzékenység, hanem az oldat mesterséges savanyúsága okozza. Pótolható-e az adrenalin a helyi érzéstelenítésben Az adrenalin iránti ellenszenv elterjedtsége folytán foglalkoznunk kell a kérdéssel, hogy pótolható-e az adrenalin és ha igen, milyen mértékben. Mint említettük nem ismerünk olyan készítményt, amely az adrenalinhoz hasonló, éppen a kellő ideig tartó érszűkületet okozna. Éppen ezért e helyen csak a legelterjedtebb adrenalinszármazékokkal és a hipofízis hátsólebenykivonatával kívánunk foglalkozni. Az adrenalinszármazékok kémiailag olyan fenilgyökböl állnak, amelyhez oldalláncként az alifás-sor egyik egy amin-csoportot tartalmazó tagja csatlakozik.
