Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)
1956-07-01 / 7. szám
194 DR. PASTINSZKY—DR. DERÉNYI A fenti csoportosítás szerint tárgyaljuk a makrocheiliák kórtani és differentiális diagnosztikai kérdéseit. I. Malerocheilia acuta 1. Mahr ocheilia traumatica A legkülönbözőbb traumák eredményezhetik az ajkak duzzadását, megvastagodását; nem minden trauma okoz egyformán makrocheiliát; ez függ az ártalmas behatás idejétől, fokától és ismétlődésétől. a) Az ajkat érő minden átmeneti vagy ismétlődő mechanicus insultus heveny makrocheiliát okozhat (sebészi beavatkozások, contusio, dörzsölés, esés, fúvás stb.). Foglalkozási ártalomként észlelhetjük néha üvegfúvókon, zenészeken stb. (1/1. ábra). Leggyakoribb ismétlődő mechanikai irritatio az ajkak harapdálása, szopása, ami változatos mértékű következményes ajkgyulladásra és megvastagodásra vezet. b) Thermicus ártalmak (combustio, congelatio) a hőártalom foka, mélysége és kiterjedése szerint az ajkak súlyos deformálását eredményezhetik. c) A chemiai anyagok közül leggyakrabban a kozmetikai szerek (ajakpirosítók, szájvizek, fogkrém stb.) által kiváltott ajkgyulladás (cheilitis venenata, cheilitis exfoliativa) következményeként lépnek fel. Felső frontfogak gyökérkezelésekor előfordulhat, hogy H202 oldatot a gyökércsúcson át a periodontium szöveteibe préselik ; a keletkezett oxygén a buccalis csontfal arrosioja esetén az ajkak laza szövetei közé kerülve, lószőrpárna tapintatú duzzanatot okozhat (makrocheilia emphysematosa). A duzzanat néhány nap alatt nyomtalanul felszívódik. d) Dermatitis Solaris faciei (cheilitis actinica), ajaktáji Rtg. besugárzások is heveny gyulladásos vizenyős makrocheiliákkal járhatnak. 2. Makr ocheilia allergica Az allergia az egyik leggyakrabban szereplő kóroktani tényező az ajakduzzanatok kezelésében. Legtöbbször az egész köztakarón megnyilvánuló urticaria rész jelensége, — de nem ritkán egyedül csak az ajakon localizálódik (112. ábra). Az ajkak bőre különösen laza, ezért a bőralatti kötőszövet savós izzadmánya igen nagyfokú, elmosódott határú, óriási csalángöbös formákat idézhet elő, különösen localizált alakokban (urticaria gigantea, oedema angioneuroticum circumscriptum Quincke). Néhány óráig, napokig fentáll, ezután nyom nélkül visszafejlődik. A rendkívüli hirtelen keletkezés és hasonlóan gyors eltűnés jellegzetes az angioneuroticus vizenyőre ; az ijesztően megduzzadt, eltorzult ajak égetően viszkető, zsibbadt. Legtöbbször úgy a felső, mint az alsó ajak egyformán vesznek részt a folyamatban. Az allergen bejuthat az ajak felől kívülről (chemiai: gyógyszer, kozmetikum, — parásitás : méh-, poloska-, szúnyog- stb. csípés, fizikai: hideg, meleg, fény, mechanikai stb.) — vagy jóval gyakrabban belülről (gyógyszer, gyógysavó, tápszer, endogén stb.) vált ki urticariás jelenségeket. Az arcon periorálisan localizálódott heveny ekzemás folyamatok szintén következményes, ajkakra is reáterjedő hyperaemiás — oedemás folyamatokkal járhatnak (makrocheilia ekzematosa). Az allergiás makrocheilia klinikai diagnosisa nem nehéz ; sokkal nagyobb problémát okoz az allergen kimutatása, amiben útbaigazít a) a részletes anamnesis, b) expositiós próbák : gyanús anyag használata vagy bevétele
