Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)
1956-01-01 / 1. szám
8 SUGÁR LÁSZLÓ DR lencsényi erosio támad. Jellegzetes az erupció lokalizációja : a száj hátsó részében, a torokban mutatkozik ; az orcái nyálkahártyára, az ínyre nem terjed rá. A betegség jóindulatú, 4—6 nap alatt lezajlik, a láz megszűnik, az erosiók behámosodnak. A gyermek torokváladékában, nyálában és székletében a Coxsackie virus, mely a poliomyelitis vírussal rokon, mutatható ki újszülött egerekbe oltva. A betegség lezajlása folyamán a vérben a vírust neutralizáló ellenanyagok megszaporodnak. Ektodermosis erosiva pluriorificialis Az utóbbi évtizedekben különböző néven többen írtak le szájnyálkahártya-erupcióval járó tünetcsoportot, melyre jellemző, hogy általános tünetek, láz kíséretében a szájban és a testnyílások körüli nyálkahártyán (kötőhártya, genitális nyálkahártya), olykor a bőrön is, kezdetben hólyagos, majd kifekélyesedéssel járó erupciók jelennek meg. A Behcet, Stevens—Johnson, Reiter által leírt syndromák tünetei igen hasonlók egymáshoz, e kórképek valószínűleg azonosak is, csak a tünetek csoportosulása különböző, olykor egyikmásik tünet hiányozhat. A betegség gyakrabban fiatal férfiakon, tavasszal észlelhető. Hirtelen kezdettel, magas láz, általános gyengeség kíséretében hólyagok keletkeznek a száj nyálkahártyán. Ezek hamarosan felnyílnak és fájdalmas erosiók támadnak. A szájtünetekhez hasonló lobos tünetek és erosiók jelennek meg a szem ke tőhártyáján és a genitális nyálkahártyán is, ezért hármastünetnek, trisymptomának is nevezik. A bőrön, főleg a végtagokon körülírt erythemás foltok, vesiculák, bullák, olykor vérzések társulhatnak a kórképhez. A bőrelváltozás emlékeztet az erythema exsudativum multiforme bőrtüneteire, de ezzel nem azonos. A betegség lefolyása pár naptól néhány hétig terjed, gyógyszeresen elég nehezen befolyásolható (Rajka). A syndromák aetiológiája még bizonytalan, fertőzéses és allergiás kóreredet jön tekintetbe. A heveny fertőző betegséghez hasonló klinikai tünetek és a negativ bakteriológiai lelet miatt sokan viruseredetűnek tartják, de virus izolálása, ellenanyag kimutatása még nem sikerült. Egyes gyógyszerek, barbiturátok, sulfathiazol-, sulfonamid-, phenolphthalein-, amidazophen-készítmények hatására a syndromához teljesen hasonló kép alakulhat ki. Ezekben azonban nem találjuk meg az összes jellemző tüneteket, a lefolyás láztalan és a gyógyszerszedés kimutatható. Az exsudativ betegségek kezelésében a láz- és fájdalomcsillapítókon kívül antibiotikumokkal (chloramphenicol, threomycin, aureomycin, terramycin) érhetünk el leginkább eredményt. Ezek perorálisan adhatók, adagjuk napi 1—3 g, 4—6 részre elosztva, egyidejűleg В-vitamint adunk nagy adagokban. E készítmények ritkán okoznak resistentiát, de mellékhatások, szédülés, hányás, szájszárazság, gombás száj gyulladás, bőrkiütés, olykor csontvelőártalom előfordulhatnak. Adagolásukkor a vérkép ellenőrzése szükséges. Virusbetegségek esetén az antibiotikumok hatása nem mindig kielégítő. Néha a betegség gyors gyógyulását idézik elő, máskor semmi hatást nem tapasztalunk. Tovarnickij, Rüskov, Moskovszkij véleménye szerint a virusbetegségek kezelésében a sejtek nucleinsav-anyagcseréjét befolyásoló szereket kell alkalmazni. A nucleoprotein anyagcserében a Bj2-vitamm fontos szerepet játszik. Lóvéi a herpes zoster kezelésében nagy adag B12-vitaminnal (napi 60 gamma, 4 ccm neoperhepar) tapasztalt jó eredményt. A stomatitis herpetica és a stomatitis aphthosa kezelésében az antibiotikumok hatásának kiegészítésére, kiújulások megakadályozására C-vitaminnal, ismételt sajátvér-injekcióval tapasztaltunk kedvező hatást. A kró
