Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)
1956-04-01 / 4. szám
KÖNYVISMERTETÉS 121 KÖNYVISMERTETÉS Guido Fischer: Biologie der Pulpa des Menschlichen Zahnes. Neue Forschungsergebnisse als Beitrag zur Therapie der Karies und Paradentitis. (Az emberi fogpulpa biológiája. Űj kutatási eredmények, mint adatok a fogszú és a párádéntosis gyógykezeléséhez.) Johann Ambrosius Barth- Verlag, Leipzig, 1955. Fischer Guido tudományos kutató munkásságában az érzéstelenítés mellett a fogak biológiájával foglalkozott legeredményesebben, — még magdeburgi professzor korában Ricker Gusztávval, a nagy patológussal személyesen tárgyalta meg a fogpulpa élettanára és patológiájára vonatkozó kutatásait. Ricker „Rclationspathologie“ című. munkájának hatását lehet felismerni Fischer kutatásaiban. Ricker ui. a szervek patológiai elváltozásait az erekben és a vérkeringésben beálló morfológiai elváltozások, vérkeringési zavarok fokozódásával osztályozza. A Speransкij-fé 1 e elvet, az idegrendszer legmagasabb fokú irányító szerepét fogadja el Fischer is a fogaknak úgy biológiai, mint patológiai jelenségeiben. A fogak keményállományán keletkező megbetegedés okát Fischer, miként Lukomskij is, az egész szervezet anyagcseréjének kóros megváltozásában látja és a fogpulpában lévő morfológiai elváltozások is mintegy indikátorai a szervezet endogen folyamatainak. A könyv első fejezetei részletesen foglalkoznak a pulpa felépítésével, ér- és idegellátásával. A „pulpa életfolyamatai“ című rész külön tárgyalja a koronái pulpára, a gyökéri pulpára és a foramen apicale tájékára vonatkozó kutatásokat. A „pulpában lévő morfológiai átépítések“ tartalmazzák az odontoblast zóna és a pulpa alapszövetének morfológiáját, anyagcseréjét és pathológiáját nagyszámú szövettani ábra alapján. A histológiai ábrákkal kapcsolatban a szerző rövid kórtani adatokat közöl arra vonatkozólag, hogy diabetesben, tbc-ben, rheumatikus megbetegedésben, vagy belső secretiós zavarokban szenvedő egyén fogát dolgozta fel. A fogbélben, dentinben, gyökérhártyán lévő morfológiai elváltozásokat az általános megbetegedésekkel összefüggésben ismerhetjük meg. Cariesmentes ép fogak pulpájáhan láthatók vérkeringési zavarok és egyéb elváltozások (kötőszöveti rostos átalakulás, mészlerakódás) amelyek a pulpában fiziológiás viszonyok között is előfordulhatnak. A histológiai ábrák legnagyobb része Fischer évtizedek óta végzett szövettani kutatásainak eredményeit mutatja, amelyek alapján vonja le terápiás következtetéseit is. A „terápiás következtetések“- ben a cavitasalaldtásra, helyi érzéstelenítésre, gyökérkezelésre vonatkozó fejtegetéseket találunk és a paradentosist, mint „psychosomatikus“ problémát ismerjük meg. Fischer a kíméletes cavitásalakítás eszközének a gyémántköveket jelöli meg és a megtartó fogászatban minden, az élő szervezetre ártalmas chemiai anyag (pl. phenol) alkalmazását károsnak tartja a pulpavédelem érdekében ; — caries profundanál a ,,Calxyl“-t a secundaer dentin képződéssel kapcsolatban ajánlja. Munkájának záró fejtegetéseiben („Constitutio és a betegség lefolyása“ és „Caries és parodontosis, mint általános megbetegedések“) — régebbi kutatásaira és a pulpa biológiájával kapcsolatos közleményeire hivatkozik az illusztris szerző. Fischer könyvében egy-egy szövettani ábra is valóságos tanulmány, a 140 oldal terjedelmű munka több mint 140, jórészt szövettani ábrát közöl, miáltal a monográfia valósággal szövettani atlaszjelleget ölt. A sok histológiai ábra tanulmányozása, továbbá a pulpában lévő sokféle morfológiai elváltozás ismerete azt a gondolatot ébreszti és azt a meggyőződést realizálja az olvasóban, hogy egy életfontos szerv tevékenységéről van szó. A kutatási eredmények alapján fokozatosan emelkedik, megnő a fogpulpa biológiai jelentősége és Fischer-nek ez a célja. A Johann Ambrosius Barth kiadó a tartalomnak megfelelő áldozatos munkát végzett ; a világos, szép ábrák és a szöveg is műnyomó papíron jelent meg az igen fejlett, gondos nyomdatechnikai munka eredményeként. Kocsis Antal Gábor dr. Váli Ede : Fogtechnika. A „Művelt Nép“ Tudományos és Ismeretterjesztő Kiadó. Budapest, 1956. 150 oldal. Váli Ede, a Központi Stomatológiai Intézet továbbképző laboratóriumának vezetője nagy hozzáértéssel és körültekintéssel tárja elénk könyvében a fogtechnikában bevált gyakorlati módszereket. Fogteclmikai munkáinkat, mi orvosok, fogorvosok elsősorban mindig saját szemszögünkből láttuk és tekintettük. E könyv bemutatja részünkre a fogtechnikai laboratóriumot, annak műszereit, azok kezelését, a készülő protézisek tervezését, a protetikai munkafolyamatok egyes fázisait : a fogtechnikus szemszögéből. A könyv célja, — és ezt jól meg is oldja, — hogy elősegítse a fogorvos és
