Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)

1956-04-01 / 4. szám

116

MORELLI GUSZTÁV DR.

Kiin. Grundlage d. totale Prothese. Leipzig. Barth. 1955. — Mansfield : Australian Dent. Summ. 12, 550, (1927). (Cit. Codoni). — Neumayer: Die Kraft d. Zunge. (Diss.) München 1937. (Cit. Sehuricht: Über Veränderungen am Unterkiefer etc. Niemeyer. Halle. 1952). — Rothfuchs: Untersuchungen über die stabilisierende Wirkung der Grade’schen Zungenstütze bei totalen Unterkieferprothesen. (Diss.) Frankfurt am Main. 1954. —Strack: D. Z. Z. Klin. 2, 85, 120, 154, (1948). — Wild: Funktionelle Prothetik. Schwabe. Basel. 1950. — Uhlig : D. D. Z. 10, 23, 1557, (1955). — Uleaver: Dent. Dig. 1, 29, (1930).

Budapest, VIII. Mária u. 52.

И. Фельдвари и Дь. Ху с а р : Применение подъязычной подпорки на полных нижних протезах .

В интересах обеспечения стабилизации полных нижних протезов авторы из нержавеющей стальной проволоки или акрилата изготовили эластичную подъязычную подпорку и применили ее к зубному ряду на стороне от языка. В безмятежном положении вес языка, а во время речи и еды — активная мышечная деятельность оказывают влияние на подпорку и таким образом обеспечивается стабилизация зубного ряда.

Dr. Imre Földvári und Dr. György Huszár: Anwendung der Zungenstütze bei totalen unteren Prothesen.

Zur Förderung der Stabilität der totalen unteren Prothese konstruierten Verff. eine an der Zungenseite des Gebisses zu befestigende, aus rostfreiem Stahldraht und Akrylat hergestellte elastische Zungenstütze. In Ruhestellung wirkt das Zungengewicht, beim Sprechen und Essen die aktive Muskelfunktion auf die Zungenstütze und fördert die Fixierung des Gebisses.

Mágneses műfogsorok*

Irta: MORSUI GUSZTÁV dr.

A műfogsorok funkcióképessége legnagyobb részben azok stabilitásától függ és éppen ezért minden eszközzel ezt kell elérnünk. A közismert és az új technikai módszerek, valamint sebészi eljárásokon kívül ezúttal egy mágneses protesispárt ismertetek, amelyet hosszas előkészületek után egy beteg részére elkészítenem sikerült.

Az eljárás lényege abban áll, hogy két mágneses fémrúd taszító erejét használjuk fel a protesisek helyben tartására, amennyiben a fogsorokba beépített mágnesek a felső fogsort a palatumhoz és az alsó fogsort a mandibulához szorítják. Mondanom sem kell, hogy ez utóbbi a fontosabb, mert a felső fogsor stabilitása helyes technika szerint már nem problema.

A gondolat Goldsmith (1) Dél-Afrikában működő fogorvos tanártól eredt, aki először saját magának, majd mások részére is készített ilyen mágneses fogsorokat. Maga a mágnes kis fémrúd, amely az eddig átvizsgált 28 féle fémötvözet közül a legerősebb vonzó-, illetve taszítóerőt adja le állandóan és az eddigi megfigyelések szerint évek múlva is csak 5%-ot veszít erejéből. A négyzet keresztmetszetű fémrúd egy-egy oldala 4 mm, hossza 3 méretben készül és 25 mm-től 30 mm-ig variál, amelyeknek súlya 3,92, illetve 4,30 g. Az ötvözet alkatrészei A1 8, Ni 14, Со 24, Cu 3 és ezek összsúlyának megfelelő Fe. Ez szabadalmazva van és csakis az R. Lord & Co. Ltd. Sudell Works Blackburnben (Anglia) állítja elő. Mérésem szerint egy-egy pár mágnes 60 g nyomóerőt fejt ki. a két pár tehát összesen 120 g-nyi nyomást gyakorol a lemezek helybentartására. Ez az erő, mint láthatatlan rúgó hat és elegendő a felső lemez fel* A Storrmtológiai Klinika tudományos ülésén elhangzott előadás 1955. december 2-án.