Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)

1956-04-01 / 4. szám

VITALIS AMPUTACIÓ

103

Dr. Katalin Petrucz und Dr. Károly Balogh: Kariesprävention auf Grund von Tier- und in vitro- Versuchen.

In mehrjährigen, in vier Phasen durchgeführten Versuchsserien wurde die Wirkung verschiedener chemischer Substanzen auf die Bezahnung weisser Ratten untersucht. Die Versuchsserien wurden mit dem Resultat abgeschlossen, dass die Entstehung der Zalmkaries bei den sich entwickelnden und bei ausgewachsenen weissen Ratten neben kohlenhydratreicher Diät von dem Vitaminkomplex B.2 + B6 — der entweder als Bierhefe oder in -Injektions — bzw. Tablettenform verabreicht werden kann — abgewehrt wurde. Deshalb erscheint es zweckmässig, den Versuch zu machen, obige Vitaminzusammensetzung auch am Menschen in entsprechender Form zur Kariesprävention anzuwenden.

Közlemény a Központi Stomatólógiai Intézetből (igazgató : Kende János dr.)

Moláris fogak vitális amputációsa antibiotikumok kombinált alkalmazásával

írta: LUSTIG GÉZA dr.

A sérült vagy fertőzött pulpa egészének, vagy egy részének életben tartására irányuló törekvések nem új keletűek. Már a századforduló idejében találkoztunk ezirányú szórványos próbálkozásokkal, az 1920-as évek elejétől kezdve mindmáig rendszeres kísérletekkel. A devitalizációs eljárásokkal szemben ez inkább megfelel a biológiai szemléletnek, amit a többgyökerű fogaknál még az anatómiai viszonyok is alátámasztanak. A jó kísérleti eredmények ellenére sem alakult ki egységes állásfoglalás a fogbél vitális kezelésével szemben. Ennek két főoka volt : 1. a fogbelet fertőző pathogen baktériumok elpusztításának nehézsége, 2. az indicatio bizonytalansága, a pulpitisek klinikai és szövettani diagnózisa közti nagyfokú eltérés.

ad 1. Eddig nem tudtunk a fogbél, vagy amputációkor a pulpacsonk sterilizálására megfelelő szövetbarát anyagokat találni. Az antibiotikumok egyre szaporodó száma és fokozódó alkalmazása lehetővé teszi ezt és szinte kézenfekvő volt az a gondolat, hogyha a pulpa amputatio sikerének egyik legfontosabb feltétele a fertőzés leküzdése, illetve a szekundér fertőzés meggátlása, akkor a szövetártalmas antiseptikumok helyett lokálisan alkalmazhatjuk a szövetbarát antibiotikumokat. Az antibiotikumok alkalmazása aseptikus műtéti eljárással kombinálva csökkenti a szövetek sterilizálásából származó hibákat, ugyanakkor módot ad arra is, hogy a pulpa reakcióit megfigyelhessük az amputacióval szemben, minden keményállomány-képződést serkentő anyag alkalmazása nélkül. Pontosabb útmutatást kapunk a pulpa vitalitásának, biológiai erejének a megállapítására. Ezért vizsgálatainkban, melyeket Csobay Katalin és Vajda László közreműködésével végeztünk, eltérően az eddigi kísérletektől, figyelmünket elsősorban nem a keményállomány-képződés serkentésére fordítottuk, hanem a meglevő fertőzés leküzdésére, vagy a szekunder fertőzés távoltartására. Abból a biológiai elvből indultunk ki, amely már régóta uralkodó a mindennapos sebészetben, hogy a szervezet maga is igyekszik leküzdeni az ártalmakat, restitutiora vagy reparatiora törekszik. Beavatkozásunkkal csupán kedvező feltételeket teremtettünk e küzdelem számára. Eddig nem vizsgálták azt, hogyan viselkedik egy akár előzetesen fertőzött, akár ép amputált pulpa a keményállomány feltételezett képződését elősegítő anyag alkalmazása nélkül. Amikor a pulpaamputációs kísérleteknél maró anyagokat, antiseptikumokat, aktív, vagy passzív elmeszesedést elősegítő szereket alkalmaztak, nem tudhatták, hogy a kapott eredményből