Fogorvosi szemle, 1956 (49. évfolyam, 1-10. szám)
1956-04-01 / 4. szám
CARIES PRAEVENTIO 101 a diaethylaminoacetaldehyd és a fluormalonsav pedig enyhe gátlást produkáltak. A kísérletek ezen részénél új anyagot iktattunk a vizsgálatok sorába, mégpedig a reducton nevű vegyületet, mely az endiolok csoportjába tartozik. Bár az állatkísérleteknél még nem alkalmaztuk ezt a vegyületet, de mivel a kémiai irodalom adatai alapján már 1%-os oldatában is 50%-ra tudja redukálni a glykolízis menetét, megvizsgáltuk hogyan hat az amylaze lebontási sorra. Az eredmény pozitív volt. Végül pedig a sörélesztő összes ásványi-só- és vitamin-alkatrészeit sorban megvizsgálva azt találtuk, hogy a IV vitamin produkált némi enyhe gátlást, azonban messze kimagasló eredményeket nyújtott a B2 -f- B6-os összetétel, mely egy bizonyos, mégpedig igen kiesi : 0,08%-os koncentrációnál a dextrinbontó ptyalin aktivitását teljesen meggátolta, annyira, hogy csak a kékszínű amylodextrinig jutott el a lebontási sor. Legvégül tehát a következő három tagú kompozícióval értük el a legszebb gátló sort : 1. B2 + Be vitaminok 0,08%-os conc. 2. reducton 1%-os conc. 3. CaBF4, 2%-os conc. Az eredményele megbeszélése. A legkülönbözőbb statisztikai adatokból kitűnik, hogy a fogcaries megszaporodása az élet és táplálkozási viszonyok megváltozásával együttjáró emberi kultúra fejlődésének kísérője. Nevezetesen az ipar fejlődése folyamán az emberi táplálkozásban erősen megcsappant a B2 + B6-vitaminok mennyisége. A fehérliszt őrlése folytán (tehát már 1834. óta) a búza- és rozsszem legkülső cellulózerétege, valamint az alatta levő ú.n. aleuron-réteg csakúgy, mint e magvak csírarészei nem kerülnek bele a lisztbe. Minthogy éppen ezek az alkatrészek tartalmazzák a búzaszem anorganikus alkatrészeit, továbbá lipoidjait és vitaminjait, többek közt a В-vitamin komplexet és az A-vitamint is, így az őrléssel éppen ezek a biológiailag magás értékű komponensek maradtak ki a fehérlisztből. Ennek folytán a fehérliszt sikéren kívül csaknem kizárólag keményítőt tartalmaz. Ehhez járult még a lisztfehérítés céljait szolgáló különbző oxidálószerek hatása, melyek nemcsak a korpaalkatrész színanyagaira fejtenek ki hatást, hanem minden oxidálható lisztalkatrészre, tehát a vitaminokra is. Ezek a gyakorlati tények egybehangzók a kísérleti eredményekkel és indokolttá teszik a néptáplálkozásban a lehetőleg magas százalékos kiőrlésű liszt fogyasztását, továbbá a fehérítő oxidáló szerek elhagyását. Tekintve, hogy a kísérletek folyamán hevált teljes B-vitamin-komplexet tartalmazó szárított sörélesztő semmilyen szempontból nem ártalmas, fentiek alapján célszerűnek látszanék valamely cariesgátló diéta alkalmazásánál ezen anyag beiktatása. A B6-vitamint külön kiemelve, úgylátszik, hogy ennek a vitaminnak affinitása van a bőr-, ill. az epidermishez, mivel az epidermis megbetegedéseknél pozitív eredményeket lehetett elérni a B6-vitamin alkalmazásával. Tekintve, hogy a fogzománc a bőr hámjával rokon fejlődési termék, figyelemreméltó a hatásban is megmutatkozó rokonság. A B1-vitaminnak a kísérletek folyamán ugyancsak kitűnt némi cariesgátló hatása. Mivel a B,-vitamin és a pyroszőllősav-képződés közötti összefüggések kiderítése stomatológiai vonatkozásban érdekesnek látszik, ez a feladat képezné további biokémiai vizsgálataink egyik célját. Ami a különböző anyagok enzymgátlóként felfogott hatását illeti, ez a hatásmechanizmus biológiai téren még egyáltalán nem tisztázott. Reakció-